Képes beszámoló Hawaii-ról - A Big Island képekben I.

Elég kevés idő jut mostanában a blogírásra, ezért úgy döntöttünk, hogy a Hawaii hétvége egy képes beszámoló lesz kicsit kevesebb szöveggel. Röviden arról, hogy jutottunk el Hawaii-ra: 
Hawaii-n októberben-novemberben nincs szezon, ennek köszönhetően még egy hónapja sikerült elcsípnünk egy olcsó repülőjegyet. Sajnos elég kevés időnk volt Hawaii-n, mivel Balázs hétfőtől péntekig dolgozik, de igyekeztük a hétvégét minél jobban kihasználni és azt hiszem amit lehetett kihoztunk ebből a rövid időből.
Az időjárás nagyon szuper volt, kb. 28 fok volt végig, néha picit elborult, de strandidő volt végig. Hawaii több szigetből áll, mi a Big Island-re mentünk, mivel ide volt a legolcsóbb a repülőjegy, valamint rendkívül sokszínű ez a sziget, strandok, vízesések, esőerdők, valamint működő vulkánok is vannak a Big Island-en, csodálatos hely.
Mivel rengeteg kép készült (kb. 1000 db) ezért két bejegyzést szentelünk Hawaii-nak, ebben a bejegyzésben az első napról számolunk be:
Akkor jöjjenek a képek:

A repülőből fényképeztük, ekkor értük el a sziget partjait

Ez a kép a sziget repülőterén készült, és ez konkrétan az egyik váróterem. Az egész repülőtér nyitott, tele növényekkel, már a repülőtérre megérkezve tudtuk, hogy nem fogunk csalódni, nagyon egyedi hangulata volt az egész városnak.

Séta Kona városában a pálmafákkal szegélyezett sétányon. Elragadó kis város Kona, ami a sziget második legnagyobb városa, és itt szokták megrendezni évente az Ironman versenyt. Ezenkívül nagyon sok hangulatos kis étterme volt, kis boltok, szép tengerpart

Kealakekua Bay - Az öböl gyönyörű viszont elég elhagyatott, mivel 2011 tavaszán egy tsunami pusztított ezen a területen, és még mindig nem állt vissza a rendes élet, a legtöbb üzlet fentebb költözött és nem mernek az öbölben üzemelni

Kealakekua Bay

Az autókölcsönző teljesen kifogyott a kocsikból, így kénytelenek voltunk hétvégére ezt a 7 személyes 'kisbuszt' bérelni. Jó hír: mivel a legolcsóbb kategóriát foglaltuk, ezért azon az áron kaptuk meg, kevésbé jó hír: mivel Balázsnak még nincs meg a jogsija, ezért nekem kellett vezetnem. De pár óra alatt egész jól belejöttem :)

Délután egy háromórás snorkelling túrán vettünk részt az öbölben. Elvittek minket Cook Kapitány emlékműhöz, állítólag itt kötött ki anno Cook Kapitány. (jobb alsó kép) A bal alsó képen láthatjátok, hogy mit láttunk, amikor lemerültünk a víz alá. Ausztráliához hasonlóan itt is rengeteg színes halat és korallt láttunk, nagyon élveztük.

Ezzel a hatszemélyes motorcsónakkal hajóztunk ki a nyílt tengerre. Olyan volt, mintha valami hullámvasúton lettünk volna, dobáltak minket a hullámok rendesen. Aki kicsit is hajlamos a tengeri betegségre, annak nem ajánlom!

Este pedig egy kisebb parádé közepén találtuk magunkat. Sajnos csak a végét csíptük el, mert pont a hotelünk közelében volt, viszont a környéket lezárták és egy órát kocsikáztunk körbe körbe, mert egyszerűen minden út, ami a hotelhez vezetett le volt zárva. De amennyit láttunk belőle az tetszett, a kamionon élő zene volt, a közönség pedig táncra perdül

Második rész hamarosan ;)

Minnie Mouse és Jedi Lovag - Halloween Los Angelesben

Folyamatosan le vagyunk maradva a bejegyzésekkel, és sajnáljuk, hogy nem tudunk gyakrabban írni, de most nagyon pörög az élet körülöttünk. Egyetem, tanulás, Balázsnak munka, emellett pedig mindig van valami program, buli, mozi, színház, kirándulás a csoporttársakkal, szobatársakkal és persze hétvégenként együtt. Nagyon élvezzük a kintlétet, rengeteg szuper dologban van részünk, sok helyre eljutottunk az utóbbi pár hónapban. Igyekszünk minél több mindenről beszámolni, meglátjuk mennyire lesz időnk a következő hetekben. De a motiváló e-mailek abszolút hatásosak, köszönjük Ibi! :))

Ezt a bejegyzést is elkezdtem írni két hete, de végül nem volt időm befejezni, de úgy gondoltam, hogy mindenképpen közzéteszem, legközelebb pedig ígérjük jön a Hawaii élménybeszámoló.

Jelmez, buli, töklámpás vagyis Halloween Los Angelesben

Amerikában az ünnepek közül a Halloween az egyik legnépszerűbb, ilyenkor mindenki kicsit megőrül. Szeptember közepén érkeztem meg Los Angeles-be, már ekkor elkezdtek megnyitni a hatalmas Halloween üzletek, amelyek csupán az ünnepig tartanak nyitva, utána teljesen átalakulnak és más üzletet nyitnak helyette.

Október 31.-e előtti napokban már mindenki nagy készülődésben volt, szellem és sütőtök alakú sütik, torták és persze rengeteg csoki és cukorka. A sütőtök ízű kávé és süti is elmaradhatatlan, ami a legnagyobb meglepetésemre egész finom. 

A jobboldali képe az egyetemen készült, az egyetem boltjában is 20-50%-os akciók voltak Halloween napján! Be is szereztem 1-2 UCLA-s pólót :)

Halloween-kor természetesen mindenki beöltözik. Ezekben a Halloween-re specializálódott boltokban nagyon könnyű jelmezt találni, a probléma inkább az árral van. A legolcsóbb jelmez 7000 Ft körül van, a jobbak pedig akár 15 000 Ft-ba is kerülhetnek.

Kiegészítőkből sincs hiány

A kínálatban a kötelező nővérke, rendőrnő, boszi és királylány jelmezek mellett volt görög istennő, amazon, mindenféle rajzfilmfigura. Én egy Minnie Mouse jelmezt szereztem be.  Balázs nehezebb eset volt, vele három boltot kellett bejárnunk mire sikerült nagy nehezen választania. Végül Jedi Lovag lett, még egy fénykardot is beszereztünk.

Kreativitásban nem volt hiány, a csoport kitett magáért :)

Spanyol csoporttársakkal: Julius Ceaser, tehén :D Jedi és Minnie

A görög istennővel, aki igazából spanyol :)

Balázs nálam volt az október 31.-ei hétvégén és pont akkor volt a nagy egyetemi Halloween buli. 
Érdekesség, hogy az amerikaik nem rajonganak annyira a félelmetes jelmezekért, sokkal inkább a humoros jelmezeket kedvelik. Néhány fiú nagyinak öltözött, mások katicabogárnak (fiúk), persze voltak szuperhősök is, az én személyes kedvencem az Aladdin Gin-je.

Gangnam Style

Végezetül pedig bemásolok egy cikkrészletet, ami az index-en jelent meg a Halloween-ről és abszolút igaz:

“Halloween tipikusan amerikai ünnep: nagyon vidám, és a végletekig kommercializálódott. Utóbbi megszokható magyar fejjel is, előbbi kimondott felüdülés az otthoni, vallásos maszlagban, szomorúságban, politikában és/vagy hősi halottak vérében úszó ünnepek után. Mindenszentek, illetve a halottak napja előestéje az ősi kelta-pogány hagyományok szerint az a nap, amikor a holtak szellemei közöttünk járnak, mi pedig tüzeket gyújtunk, és töklámpásokat faragunk, ami elijeszti őket, illetve rémisztő maszkokat viselünk, hogy közülük valónak tűnjünk, és ne bántsanak. Legalábbis ez volt valamikor az alap, amire mára óriási édesség-, jelmez-, és dekorációbiznisz épült (csak a gyerekeknek osztogatott halloweeni édességre 2,4 milliárd dollárt költöttek idén az amerikaiak), és az év legnagyobb bulija, ami Alaszkától Floridáig tart, és bő 300 millióan vesznek részt rajta.

A másik kötelező elem a jelmez. Október elején halloween-áruházak jelennek meg az amerikai városokban, ahol gyakorlatilag végtelen mennyiségű pénzt lehet elkölteni jelmezekre, álarcokra, parókákra és kiegészítőkre. Meglepő módon nem csak a gyerekek a célcsoport, sőt, az igazat megvallva nagyobb is a választék felnőttjelmezekből. A kínálat zöme a gyerekeknél a képregényhős-zombi-tündér háromszögben helyezkedik el, a női kosztümöknél pedig alapszabálynak tűnik, hogy bármi is az, legyen rendívül kurvás. Ezen felül jöhet szinte bármi, idén például megmagyarázhatatlanul sok volt az utcákon a színes dinoszaurusz. Az amerikaiak imádják a háziállataikat is jelmezbe bújtatni, egy idő után már fel sem tűnik egy újabb hotdognak öltöztetett, vagy balett-táncosoktól kölcsönzött tüllszoknyát viselő kutya.”

Első közös hétvégénk az USA-ban - Hollywoodban jártunk

Még nem irtunk az első közös los angeles-i hétvégénkről, ezért most ez lesz a következő bejegyzés témája.

Szeptember 21.-én érkezett meg Balázs Los Angeles-be. A szobatársammal kimentünk érte a reptérre, és az estét az albérletben töltöttük. Este 8-9 körül landolt Balázs és mivel alig tudott aludni a gépen kb. 15 órás út alatt, ezért erre az estére nem terveztem semmit, csak alvást és egy rövid sétát a környéken. Elugrottunk egy közeli hamburgerezőbe, mert Balázs ki akarta próbálni a vega hamburgert, mivel Magyarországon nem lehet vegetáriánus hambit kapni. Nagyon ízlett neki! :)

Másnap időben felkeltünk és az első programpont az egyetem megtekintése volt, meg szerettem volna mutatni Balázsnak, hogy miért áradoztam neki ennyit a campusról. Tettünk egy nagy kört, benéztünk néhány egyetemi épületbe, fényképezgettünk. 

UCLA kabalafigurája, az egyetemi campus közepén helyezkedik el

Szintén az egyetemen készült ez a kép, jó sok lépcsőt meg kellett másznunk, hogy megcsináljuk ezt a képet :)

Ezután Hollywood-ba vezetett az utunk, felpattantunk egy buszra és kb. 30 perc alatt ott is voltunk.  A Lonely Planet zsebútikönyvvel felfegyverkezve Los Angeles tipikus hollywood-i látványosságait látogattuk meg a nap hátralevő részében.

Az egyik ilyen ’kötelező program’ a Walk of Fame, vagyis a sztárok csillagai volt. A Walk of Fame a Hollywood Boulevard egyik szakasza, 2.1 km hosszú és kb. 2500 sztárcsillag található itt. Nem csoda, hogy rengeteget nem ismertünk közülük, de néhány nagyobb névre ráakadtunk pl. Michael Jackson, Marilyn Monroe, Chuck Norris, Arnold Schwarzenegger, Tom Hanks, folytathatnám még a sort jó pár névvel. Érdekesség, hogy vannak üres csillagok, amik még kiosztásra várnak. Évente kb. 200 jelölés érkezik, elvileg bárki (rajongók is) javasolhatnak olyan hírességeket jelölésre, akiknek legalább 5 év tapasztalatuk van a szórakoztatóiparban. 

Balázs Steven Spielberg csillagánál

Marilyn Monroe kézlenyomatánál

 A délután további részében Hollywood központjában sétálgattunk, nézelődtünk. Este 6 körül, amikor már kezdtünk rendesen elfáradni leszólított minket egy ember és rá akart beszélni minket egy Hollywood felirat és sztárház néző túrára. Az eredeti ár $50 volt, így én próbáltam gyorsan lerázni, de Balázs elkezdett alkudni és végül kettőnknek volt $30 a 2 órás hollywood-i autókázás. így már megérte! :) Elsőként egy dombra vittek fel minket ahonnan be lehetett látni a várost, valamint a hollywood felirattal is fényképezkedtünk, habár elég picinek tűnik a képen.

Mögöttünk Los Angeles

A háttérben a Hollywood felirat

 Ezt követően Beverly Hills-ben és Hollywood-ba vittek el minket különböző hírességek házához, vagy inkább mondanám villának. Elég sok sztárházat láttunk, pl. Tom Cruise, Drew Barrymore, Brad Pitt és Jennifer Aniston volt háza stb. Ezekből a házakból csupán egy hatalmas kocsibejárót, kaput és olyan magas és sűrű sövényt látni, hogy képtelenség egy kicsit is belátni, ráadásul már sötétedett is. Beverly Hills-szel kapcsolatos érdekesség, hogy a város ezen részében nem lehet bóklászni az utcákon, csak ha ott laksz. Át lehet hajtani kocsival, de állítólag nem lehet az utcán sétálni, mert a rendőrök igazoltathatnak.

Ennyit lehetett látni a hírességek házából

Beverly Hills, a sztárok többsége itt lakik

Hollywood naplementekor

így telt az első közös napunk az USA-ban, másnap pedig az egyik filmstúdiót, a Universal Studiost látogattuk meg, de erről a következő bejegyzésben fogunk írni.

Santa Monica Beach: Egyetem előtti feltöltődés

A bejegyzést 3 héttel ezelőtt írtam, de elfelejtettem közzétenni. Gondoltam azért utólag feltöltöm, de már elkezdtem írni egy újabb bejegyzést, a héten remélhetőleg lesz időm befejezni.

Szeptember 23.
A múlt héten még nem kezdődött el egyetem, ezért volt időm kicsit megismerkedni az új környezettel, elintézni mindenféle  adminisztrációt és kicsit felfedezni a várost.

Múlt hét csütörtökön nagyon szép volt az idő (kb. 27 fok lehetett napközben) ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek az óceánpartra kicsit feltöltődni. A csoporttársaim közül a legtöbben ekkor még nem érkeztek meg, vagy éppen utazgattak. Így végül négyen találkoztunk Santa Monicán, és a portugál, kanadai és spanyol csoporttársammal süttettük a hasunkat. Nem csaptunk nagy pancsolást az óceánban, mert elég hűvös a víz, és a szél is erősen fújt, de napozáshoz tökéletes volt az idő. Két tengerpart van hozzám közelebb: Santa Monica és Venice. Eddig csak Santa Monica-t láttam, Venice még várat magára.

Baywatch - hol vannak a helyes életmentő fiúk?! :))

Santa Monica Beach háttérben a móló

Santa Monica Beach hatalmas, sokkal nagyobb és hosszabb a partszakasz, mint Sydney-ben. Napközben kevesebben is vannak, főleg mivel hétköznap voltunk, de délutánra elég sokan kijöttek napozni. A Santa Monica partszakasz hires meg az ún. Santa Monica Pier-ről, ami a mólót jelenti. Itt több kisebb hullámvasút és óriáskerék található, valamint mindenféle árus árulja portékáit.. A tengerparttól 3 utcányira pedig van egy bevásárlóutca, sok étteremmel, kávézóval, üzlettel. 

Santa Monica sétálóutca

Nagyon szép ez a sétálórész, különösen tetszett a bevásárlóközpont, ami teljesen nyitott, középen pálmafák találhatóak. Nem vagyok shopping mániás, de itt mindenkinek megjön a kedve a vásárláshoz. Végül csak a Disney játékboltban néztünk körül, ahol újra gyereknek éreztem magam, annyira jó játékok vannak. Már kinéztem a játékokat a keresztlányomnak, unokaöcsinek és unokahúgomnak, csak nem tudom hogy tudok majd ennyi mindent hazacipelni, így egyenlőre még nem fogtam bele az ajándékvásárlásba.

A délután második felét a sétálóutcán itt töltöttük, ebéldeltünk, majd nézelődtünk. A portugál srác mindenképpen hamburgert akart enni, ezért egy hamburgeres helyre ültünk be. A mindennapokban igyekszem kerülni a gyorséttermeket, igy ittlétem során ekkor ért az első sokkhatás, hogy valóban mennyire egészségtelen néhány étterem kinálata. Például ebben a gyorsétteremben az átlag hamburger 1500-2000 kcal tartalmaz.  Hihetetlen!

Tipikus amerikai gyorsétterem

Azt is tapasztaljuk, hogy valóban igaz az, hogy minden sokkal édesebb, mint otthon. Múltkor amikor Balázs nálam töltötte a hétvégét, akkor vettünk szedres péksüteményt, amin nem volt semi cukormáz, csak szederdarabok, de mégis annyira émelygően édes volt, hogy egyszerüen két falat után teljesen elteltünk.Ami még abszurd, hogy mindenbe tesznek cukrot, eddig akármilyen kenyeret vettem érezni lehetett rajta, hogy édes. De az ételekről és étkezésről még fogok írni kicsit bővebben.
Visszatérve a tengerpartra: a tengerparti szakasz szép, pálmafákkal övezett, habár be kell vallanom, hogy néhány helyen felbukkannak a hajléktalanok, ami nem olyan kellemes, de összességében tetszik. Ebben a tekintetben azonban Sydney viszi a pálmát, a Bondi Beach-en nagyobb volt a nyüzsgés és jobban bejárható volt a part. De azért nem panaszkodok :) Kár, hogy itt lassan le fog hülni a levegő, és így nem igazán tudunk majd strandolni. Viszont attól nem félek, hogy unatkozni fogok, rengeteg mindent lehet csinálni Los Angeles-ben és a suli is rengeteg dolgot szervez a diákoknak, szinte lehetetlen követni, hogy mennyi mindent lehet az egyetemen csinálni. A következő bejegyzésekben erről is fogok írni, maradjatok velünk! ;) 

Balázs, Józsi, Juli, Gyula és akik még csatlakozni fognak a nyári USA körutazáshoz: Route 66 célállomásánál várlak Titeket :))

Első napom az SAP-nál

Egy gyors helyzetjelentés a munkáról. Elsőre: nagyon tettszik! :) De azért kicsit részletesebben :

Első napomon a "nagy" SAP-nál kezdtem Palo Alto-ban. Itt van az Észak -Amerikai központ. Tőlem viszonylag távol van, vonatoznom is kellett majd buszoznom, de időben beértem. A buszon érdekes volt látni, hogy a legnagyobb cégek székhelyei előtt mentünk el. Csomó számomra ismeretlen IT cég óriási székháza előtt is elhaladtunk. Maga az SAP 5 épületből áll most építik a 6.-at, eléggé nagy területen helyezkedik el. Mégis barátságos az egész annak ellenére, hogy több mint 2500-an(!!!) dolgoznak itt. Szemben a VmWare épületkomplexusa található, amihez egy Tesco méretű újabb blokkot építenek éppen. Érdekes volt már maga a parkoló is, elektromos autók töltésére alkalmas kutak voltak a garázsokban. Az egész épület a zöld elgondolás köré épült. Nagyon sok napkollektor, valamint komposztálás, meg hasonlóak vannak az épületek között. A komplexumban 3 kávézó, több étterem, kosárpálya, konditerem is található. Egyébként ezt SAP campusnak hívják erre fele.

A supervisor-om (~felettes) egy egész fiatal srác,  ~30 év körüli, ezért már az elején jó hangulatban telt a körbevezetés, annak ellenére, hogy nagyon izgultam. Elsőnek a laptopomat kezdtük el az IT guyokkal üzemképessé tenni, sajnos ez mára nem is lett meg. Utána a mágneskártyámat intéztük el valamint a különböző jogosultságokat. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, annak ellenére, hogy tudták, hogy én "csak" egy gyakornok vagyok.

Ezután egy gyors bevezető prezentáció volt, ahol már többen voltunk. Kiderült, hogy minden hétfőn megtartják ezt a bevezetőt és minden héten igen sokan kezdenek. Főleg amerikaiak és németek voltak, de találkoztam francia, olasz, indiai munkatársakkal is.

Ezután elmentünk ebédelni egyet. Közben kiderült, hogy ingyen ebéd van a SAP-nál! Nem is akármilyen. 4 étterem közül választhatunk és igen nagy adagokat adnak valamint vega kajákból is nagy a választékuk! Jól hangzik nagyon!

Átmentünk a "kis" SAP-hoz, Los Altosban, ahol a mi központunk van. Itt található a Apphaus ahol én fogok dolgozni. Itt főleg mobil alkalmazásokat, valamint adatbázisokkal foglalkoznak. Kiderült, hogy nemsokára (pár hónap) és mi is átköltözünk a SAP campusba. Aminek van jó oldala és kevésbé is. Sajnos a campus távolabb van, viszont sokkal jobban felszerelt, és több emberrel lehet megismerkedni.

Közben találkoztam több munkatárssal, gyakornokkal is. A gyakornokok általában nyárra, vagy félévre jönnek, így meglepődtek, mikor mondtam, hogy én egy évre jövök. Persze esett szó a munkáról is! :) Első két hétben egy mobil alkalmazás fejlesztésbe csatlakozok bele, hogy barátkozzak az itteni alkalmazásokkal, munkatársakkal. Ezután megbeszéljük, hogy melyik irányba szeretnék tovább menni: frondend, backend, dizájner (kizárt :P) vagy esetleg a business része érdekel. Ki próbálhatom magam több területen és utána dönthetek, mivel van időm szerencsére. Ez nagyon jól hangzik szerintem! Továbbá különböző képzéseken is lehetőségem van részt venni, amik óriási lehetőségek! Nagyon sok előadás, meeting van erre fele, amikre SAPésként jogosult vagyok elmenni. Ezek akár munkaidőben is lehetnek! Szerencsére nagyon rugalmas mindenki, nincs megszabott idő, hogy mikor érsz be. A lényeg, hogy csináld meg a feladataidat!

Persze ez mind jól hangzik, de hogy egy népi bölcsességgel éljek: a puding próbája az evés! Majd munka közben kiderül, hogy mennyire sikerül beilleszkednem, mennyire sikerül felvennem a lépést a munkatársaimmal. A következő bejegyzésekben, majd erről is beszámolok! :) 

Hétvége San Joseban

Képekkel frissítve!

A hétvégére sikerült Dórit átcsábítanom magamhoz, így ezt a hétvégét is közösen töltöttük! :) Busszal jött, ami nem volt egy leányálom, ugyanis majdnem 7 órát zötykölődött, de legalább kényelmetlen volt. San Joseig jött, mivel ez közelebb van hozzám mint SF, vonattal kb csak 15 perc. Szállást ezért bent a városban foglaltunk, a központtól (Downtown) kijjebb kicsit. Ugyanis itt a srácoknál én is vendég vagyok, meg olyan sok látnivaló nincs is.
Mivel Dóri péntek estefelé érkezett meg, sokat nem terveztünk aznapra. A szállás elfoglalása valamint a környéken egy kis bóklászás volt kitűzve. A hotel elsőre egész normálisnak tűnt, jó nagy szobával, TV-vel, saját fürdővel. Ezekkel nem is volt probléma. Viszont a vendégek annál furábbak voltak. A szomszédban egész este egy kisgyerek sírt, meg hangoskodott, a másik szobában meg kiabáltak. Persze Dórinak nem esett nehezére elaludni, nekem annál inkább. Többször arra a kiabálásra ébredtem fel, hogy " You are a bad boy!" ( Rossz fiú vagy!), amit nem tudtam milyen kontextus-ban kell érteni, és hogy melyik szobából jött. De a tény , hogy rossz gyerekek vettek körbe minket. Főleg mikor este kimentünk sétálni a környékre. Kicsit gettó szerű volt, nagyon furcsa alakok néztek minket minden sarkon. Gyorsan elszaladunk a legközelebbi liquor shopba az estére venni egy bort ( amit természetesen nem bírtunk kibontani, dugóhúzó hiányában. Pedig próbáltam benyomni mindennel, még a ruha fogassal is :D ) Haza felé meg rendeltünk a közelebbi Pizza Hutból ,pizzát, ami itt közel sem akkora presztízsű, mint otthon, kb mint a Pizza King, de cserébe olcsó!

San Jose belvárosában

Másnap reggel korán keltünk, mivel albit kerestünk nekem. Sajnos ami nagyon tettszett volna azt kivették, de volt egy másik ami elsőre jónak  tűnt. Egy magát középkorúnak tituláló kb 50 éves bácsival kellett volna laknom, aki eléggé sokat ivott, vmint furcsán vakarta magát. Nem éltem a kínálkozó lehetőséggel, pedig biztos érdekes élettapasztalat lett volna összeköltözni vele. Ezután Dórinak megmutattam  környéket amerre lakok most. A "közelben" van egy szép kis sétáló utca itt gyrosoztunk.

Ebben az utcában lakom

A lakásomtól 2 percre van egy kis park, itt sétáltunk Dórival

Gyros és kóla, természetesen light kóla

Ezután vissza vonatoztunk San Joséba, ahol járkáltunk kicsit a belvárosban. Sajnos mivel ez is eléggé nagy, és időnk se volt sok csak pár helyen voltunk. Egyébként azt mondják, hogy San Jose nem egy különösen érdekes város, nincs sok látnivaló, nem olyan hangulatos mint SF. Majd kiderül, ugyanis nem voltam még SF-ben a repülőtéren kívül. A legközelebbi, kirándulás biztos oda tervezem!

Fagyizás San Jose-ban

Másnap reggel ismét korán keltünk, ugyanis Dórinak ment vissza a gépe LA-ba, mivel még sok tanulni valója volt a jövőhétre.

Így telt e hétvégénk, sajnos nagyon gyorsan eltelt, várom már a következő közös kirándulást!

Holnap viszont beindul a munka is nálam, tehát eléggé izgatott vagyok, beszámolok majd arról is nektek! :)

Továbbá Márton Balázsnak még egyszer Boldog szülinapot kívánok, remélem helyettem is ivott rendesen! :D

Tudom a Hollywood-i kirándulásunk még várat magára, igyekszünk pótolni minél hamarabb!

Puszi Mindenkinek! :) 

Utazás + első napok SF-ben

Mivel a Los Angelesi kirándulás, nagyobb falat továbbá a képek is Dórinál vannak ezért úgy gondoltam, hogy röviden leírom az utazásomat és első napjaimat San Franciscoban.

A repülés eléggé megviselt, ugyanis csak nagyon keveset tudtam aludni. Elég meleg volt a gépen valamint világosban repültünk végig, ami igencsak megnehezítette a pihenést. Ezért az úton éltem az ingyen alkohol lehetőséggel és jó pár pohár bort magamba öntöttem, a mellettem ülő idősebb mormon hölgy legnagyobb meglepetésére. :)

Szerencsére a papírokkal és a vízummal valamint a Jang-gal a kínai kisgyerekkel a táskámban sem volt semmi gond, ezért simán átmentem az összes ellenőrzésen. A reptéren Dóri várt, kicsit megkésve :D. Ezután két napnyi tömény szórakozás, valamint sorba állás következet, de ez már csak a következő bejegyzésben részletezzük!

LA-ből SF-be az út nem volt hosszú, kicsit több mint 1 óra. Viszont a reptérről a szállásom a google maps szerint majdnem 2 óra lett volna 20 perc gyaloglással a 3 csomaggal. Ez eléggé félelmetesnek tűnt, de óriási szerencsémre az egyik lakótársam pont kikísérte a barátnőjét a reptérre így visszafele fel tudott venni.

A Szilícium-völgyben található nagyobb cégek névsora. 

Mikor mentünk a szállás felé érdekes volt hallgatni, hogy "-Arra felé a Google campus van. Balra a Facebbok központ. Egyenesen a Standford található." A környék egy kertvárosi övezet, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyon szép és biztonságos környék. Az emberek kedvesek figyelmesek, viszont óriási távolságok vannak. A legközelebbi bolt 15 perc sétára van. A központ 20 percnyire, míg a bevásárló központ több mint egy óra. A bevásárló központ is nagy terülten helyezkedik el és az egyes üzletek külön épületben egymástól akár 10 percnyire helyezkednek el. Éppen ezért senki nem jár gyalog (rajtam és a hajléktalanokon kívül).  A tömegközlekedés sem túl rózsás. A buszok nagyon ritkán járnak, továbbá a nagy dugók miatt kiszámíthatatlanok is. Valószínű, hogy hamarosan beszerzek egy biciklit, aztán majd talán az autó projekt is beindul vmikor...

A második nap elbuszoztam a bevásárló központba. Megnyitottam a bankszámlámat, amire remélhetőleg megjön az ösztöndíj, továbbá Jang sem sérült meg nagyon az úton, így talán jó pénzt kapok érte is :D Vettem továbbá hálózsákot, meg túrót amit nem eszek. Tehát a bevásárlás sikeresnek mondható. A "szobám" rögtön a bejáratnál van és egy matracból és egy kis szekrényből áll. Nem sok, de jobb mintha 7 idegennel laknék egy szobában. Holnap elkezdem keresni a szállásokat, remélhetőleg minél hamarabb találok vmi lakhatót. Ma könyvtárat is meglátogattam, valamint a környéken sétáltam, mivel a lakótársaim egész nap dolgoznak, én meg senkit nem ismerek rajtuk kívül, így kicsit egyedül vagyok. Ezért várom már , hogy hétfőn elkezdjek végre dolgozni.

Ezek az első élményeim a San Francisco Bay-ből. Nemsokára újra jelentkezek! ;)