Cápamese: augusztus 2011

Június 17.-18.
Megérkeeeeeeeeztünk Sydneeeeeeybe már több mint egy hónapja, nem kis lemaradásban vagyunk :D kíváncsi vagyok egyszer utolérjük-e magunkat ... meglátjuk :)
Június 17.-én este fél10kor érkeztünk meg Sydneybe. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen az egyik kedves magyar barátunk ausztrál ismerőse megengedte, hogy pár napig, amíg nincs lakásunk meghúzzuk magunkat a lakásában. Még jobban megörültünk amikor kiderült, hogy a vonatállomástól alig 10 percre van gyalog, így a 40-40 kg csomagjainkat nem kellett végigcipelni az egész városon keresztül, és ami még jobb, nem kellett legalább $50-t fizetni a taxiért. Persze útközben most is kérés nélkül odajöttek, hogy segíthetnek-e az eligazodásban. Eléggé meglepődtünk amikor odaértünk az épülethez, ami 35 emeletes volt, és kiderült, hogy mi a 34. emeleten fogunk lakni :) A lakáshoz erkély is tartozott, amiből nagyon szép volt a kilátás, egészen a kikötőig el lehetett látni.

34. emeleten :)

Egyébként az ide érkező diákok egyébként általában ún. hostelekben, diákszállókban szállnak meg. Ezek a hostelek általában jól frekventált helyen vannak, de a legolcsóbb ágy is egy 4-6 ágyas szobában napi 25 $ körül van, vagyis 5000Ft. Ezért az árért pedig általában egy kevésbé tiszta, minimálisan berendezett, hideg szobát kap az ember, tehát mindenki arra törekszik, hogy minél hamarabb találjon valami albérletet. Mondjuk hallottam olyat is, aki 1-2 hónapra is beköltözik, de a többiek elmondásából nem értem hogy bírnak ki ennyi időt az ilyen diákszállókon. Minden szempontból nagyon örültünk, hogy volt hova mennünk, és a Melbourne-i hideg és kevésbé rendezett szoba után normális ágyba hajthattuk le a fejünket :)
Másnap azonban nem aludtunk sokáig, mert egy „küldetés” kellett teljesítenünk. Megígértük, hogy az ideiglenes szállásadónknak eljutottatjuk magyar barátunk ajándékát Newcastle-be, valamint a kedvességéért mi is megajándékoztuk egy üveg pálinkával (egy igazi magyar nem indul el pálinka nélküll a világ végére, just in case :D)
Tehát másnap reggel 9 óra körül elindultunk Newcastle-be, ami 2,5-3 óra vonatút Sydney-ből. Newcastle Új-Dél-Wales állam második legnagyobb városa Sydney után. A város híres az ipari tevékenységéről, hiszen a legnagyobb szénexportáló kikötő a világon. A szén a városon kívül található bányákból származik. Annak ellenére hogy iapri város, ez egyáltalán nem látszik rajta (legalábbis ott nem, ahol voltunk) Az idő is melegebb volt, mint Sydney-ben, kb. 24 fok volt amikor odaértünk, ami nagyon kellemes volt.

Emeletes vonat vitt minket Newcastle-be

Első találkozás az ausztrál tengerparttal

Tengerpart NewCastle-ben

Ekkor láttuk először a tengert is, habár az örömujjongásunk hamar abbamaradt, amikor a kedves vendéglátónk félvállról megemlítette, hogy a cápák 1-2 turistát mindig elvisznek évente „de ez nem olyan rossz arány” Ezután kiterjedt kutatást végeztem Sydney és cápák kulcsszavakkal, de nem igazán találtam cápatámadásokról szóló híreket. Megnyugtató :) Állítólag ott azért gyakoribbak a cápatámadások, mert melegebb a tenger és a cápik azt jobban szeretik. Helyes, menjenek csak oda :)

A cápákról jut eszembe, ahhoz képest, hogy Ausztráliáról mindenkinek a pókok és a kígyók jutnak eszébe, szerencsére nem találkoztam még egyik csodálatos állatfajjal sem. Ki is futnék rögtön a világból is, annyira félek tőlük :S De inkább ők, mint a cápák!
Délután visszavonatoztunk Sydney-be és az estét pihenéssel töltöttük, hiszen a másnapot a lakáskereséssel akartuk kezdeni. Este nem tudtuk a netet böngészni, mert a lakásban nem volt internet. Így a másnapi teendők közé bekerült egy mobilinternet beszerzése, mivel az internetkávézókban hihetetlen árak voltak, 600 Ft volt az internet óránként.
Legközelebbi bejegyzésben a munka és lakáskeresésről írunk. Nemsokára jelentkezünk :)

Közkívánatra a blog újraéled :) mostanában nem volt időnk blogot írni, de többen mondták, hogy nagyon szeretnék olvasni az újabb cápamese kalandokat, így most inkább éjszakázok annak érdekében, hogy végre megszülessen egy újabb bejegyzés. Már jó ideje Sydney-ben vagyunk, és tudom mindenki erre a legkiváncsibb (jelentem minden rendben és ígérem hamarosan erről is írok) de még van pár napunk Melbourne-ben, amiről nem értekeztünk, így most még gyorsan írok arról, mert ha most nem írom le akkor soha nem lesz leírva, és a megannyi szép élmény elfelejtődik.
Kb. két hete Balázs el is kezdte, ezt fogom folytatni:
"Jó pár napos (hetes?) lemaradásunkat próbálom meg most bepótolni, mivel van pár szabad órám. Úgy gondolom, hogy még most megírom a maradék pár Mellbourni nap kalandjait amíg még emlékszek rá. Dóri enyhe noszogatására (értsd nemkapok vacsorát ha nem írom meg) megragadom a virtuális tollamat. :)

Június 15.

Flagstaff Garden

A tegnapi programok után, úgy gondoltuk, hogy a közeli piacot látogatjuk meg, a Victoria Market-et. Ezt a napot is az ingyenes hop on hop off busszal kezdtük és egy parknál szálltunk le, amihez közel volt a piac. Persze itt is fényképezkedni kellett, mondjuk megérte, mert nagyon szép park volt. Flagstaff Park-nek hívták, ami magyarul annyit tesz "zászlósrúd kert" Állítólag ezért ez a neve, mert régen volt egy domb, amiről le lehetett látni a kikötőig valami összekötő pont volt a város és a kikötő között. Maga Victoria állam (mert ugyebár Ausztráliá hat államra van osztva, ezek közül Melbourne Victoria államban van) függetlenségének kinyilvánításakor is itt gyújtottak örömtüzet, hogy tudassak a hírt a néppel. De mára ennek már nyoma sincs, mivel már a dombot eltűntettek, és helyette egy kertet építettek.

Dóri a reggeli home-made szendvicset majszolja

Eközben Balázs igyekszik kitalálni hogyan juthatunk el a Victoria Market-re

Flagstaff Garden

Victoria Market

A kert után a Melbourne-i piacra vezetett az utunk. Mivel péntek volt ezért hosszabb nyitvatartás volt a piacon elvileg. Gyakorlatilag ez senkit nem érdekelt és elkezdtek pakolni 3körül így kb csak egy óránk maradt nézelődni, de jobb is, mert így legalább nem kezdtünk nagy vásárolgatásba. De azért gyorsan végignéztünk mindent, és csináltunk pár képet.

Dóri az ausztráliás sapijában

Rengeteg souvenir volt, és annyi mindenkinek szeretnénk vinni ajándékot, de hogy fogjuk hazavinni?!

Ausztráliás pólóból sem volt hiány

A gyümölcs és zöldségpiac

A piacon persze a Kínai termékek domináltak. Vicces volt nézni, ahogy a sok kínai eljött Ausztráliába és megveszi a sok kínai terméket és boldogan viszi haza. Mi csak egy pár dolgot vettünk, és azt is azért, mert nagyon fáztunk, gondoltunk jól jön egy meleg pulcsi. Én egy pulcsit vásároltam, aminek igen nagy hasznát vettem az éjszakai hidegekben. Dóri egy hosszabb pulcsi/kabát szerűséget kapott, amit sikeresen lealkudtam. A dolog kb így nézett ki:
-How much is that?
-25 $.
-Can we take it for 20?
-Yes.

Nem volt nehéz dolgom, mégis ez volt életem egyik nagy vásári élménye. A piacon egyébként töménytelen souvenir volt. Érdekesség, hogy a piacot is Victoria királynőről nevezték el, és az 1850-es évektől kezdve működik Melbourne. A zöldség, gyümölcstől a ruháig, ékszerig, ausztrál souvenirekig itt minden megtalálható.
A piacozás után visszamentünk a városközpontba, ott még egy picit nézelődtünk, majd mikor már nagyon fáztunk "haza" indultunk.

Június 16.

Melbourne Zoo - Állatkert

(Balázs)
Másnapra a terv az állatkert majd a botanikus kert meglátogatása volt. Reggel ezért korán keltünk, hogy megnézzük a kenguru etetést. Biztos teljesen máshogy kérödznek mint itthon pl a szarvasmarhák, ezért ez egy kihagyhatatlan programnak gondoltuk. Persze útközben megáltunk még pár "szépséges" bozót előtt fotózkodni, így lekéstük az erszényesek reggelijét. Mint kiderült nem is baj, mert csak a tree kengurus (magyarul fa kenguru?) etetés volt, amik ugye kevésbé "cukik". Így néz ki az állatka a Google szerint, mert végül nem is találtuk meg:

"Tree kangoroo"

Balázs most adta fel, így most én (Dóri) folytatom az állatkerti kalandokkal

Igaz, hogy lekéstük az első etetést, de szerencsére a koala etetés 11kor kezdődött, és mivel már mi 10kor ott voltunk ezért simán odaértünk. Előtte ezt a nagy teknős "etetését" néztük meg. A vicces az volt, hogy amikor a gondozó elkezdte dörzsölni a páncélukat, akkor felálltak, mozogtak, állítólag a meleg hatására, ezért szeretnek napozni is.
Ezután mentünk a koalaetetésre. Amikor odaértünk nagyban szundikáltak, de szerencsére az eukaliptusz ágra felriadt az egyik, és lassan, komótosan elmászott az ágig. Annyira édes volt! (kb. 100 db képet csináltam csak a koalákról) Sajnos nem tudtunk se közel menni, de megsimogatni, de már kinéztünk egy másik állatkertet Sydney közelében, ahol meg lehet a kolaát és a lengurut is simizni, így nemsokára muszáj lesz elmennünk, csak legyen kicsit jobb idő.


	Teknős, aminek nem emlékszem a korára, de a méretét elnézve nem mai darab :)

Az abszolút KEDVENC :))

Balázs háttérben a papagájok

Kengurunézőben :)

Wombat

Emu

Szép volt az állatkert, de annyira nem volt nagy, így egy nap alatt simán be tudtuk járni. Ami nagyon tetszett, hogy a papagájok teljesen szabadon repkedtek felettünk. Egyébként itt elég sok helyen van papagáj, persze azért nem a belvárosban, de nemrég kirándultunk a Sydney közelében lévő Kék-hegységben (erről még írunk bővebben) és ott is a kakuduk repültek a fejünk fölött, sőt állítólag azon a környéken koalák is vannak, de sajnos azokat nem láttuk :(

Néhány állatkerti kép:

Tengeri csikó


Annyira cuki kis maki volt,					hogy muszáj volt feltennem a blogra :)

Pingvinek

Ez is az állatkert területén készült, rengeteg fa és növény volt, amelyek az igazi ausztrál tájakat idézték

Royal Botanic Garden - Királyi Botanikus Kert

Az állatkertet délután 3 körül hagytuk el, mivel még mindenképpen szerettünk volna bejutni a melbourne-i botanikus kertbe, ami csak 5ig volt nyitva és kb. 40 percre volt az állatkerttől villamossal. Több honlapon is a fő attrakciók között szerepelt, ill. az egyik ausztrál is - aki az utcán útbaigazított - azt tanácsolta, hogy menjünk el oda, mert érdemes megnézni. Így egy kicsit zsúfoltra sikeredett az utolsó napunk Melbourne-ben, de nem bántuk. A 38 hektáron elterülő kertben kb. 10 000 különböző fajta növény található. A botanikus kertet pedig szebbnél szebb parkok határolták, ahogy az a kis térképen is látszik. Mit nem adnék, hogy Pesten ennyi zöld terület legyen. Egyszerűen az ember nem érzi, hogy egy szmogos nagyvárosban él, hanem egy gyönyörűszép, természetközeli városban. Nem csoda, hogy ebédidőben az irodaházakból kiözönlik a sok ember és a parkokban ebédelnek.

Az 'A' pont a botanikus kert, de látszik, hogy mennyi park veszi körül

Ez is az egyik parkban készült

Fitzroy Gardens és Yarra Park

Féig szabadtéri stadium, kár hogy épp ekkor nem volt semmi program

Ezek már a botanikus kertben készültek:

A botanikus kert után hazaindultunk, hiszen nagy pakolás várt ránk, másnap reggel korán indultunk Sydney-be. Az eredeti tervben szerepelt Canberra, a főváros meglátogatása, de túl drágának találtuk, valamint hideg is volt, ezért úgy gondoltuk egyenesen Sydney-be indulunk és belekezdünk a lakás és munkakeresésbe.

Június 17.

Indulás Sydney-be

Reggel 8kor indultunk Melbourne-ből Sydney-be, ami egy röpke 11 órás út, ami végül 12 lett mivel késett a vonatunk. Jogos kérdés, hogy miért pont vonattal mentünk, a válasz pedig, hogy kevés időnk volt megtervezni az utat, így a repülő (ami ha időben foglaljuk olcsóbb mint a vonat) túl dárga opció volt, így maradt a vonat, ami $90 volt fejenként. A vonatközlekedéssel kapcsolatban az volt a nagy furcsa, hogy itt is be kell csekkolnod a bőröndöd és nem lehet több 20 kg-nál, és még méretkorlátozások is voltak. Egy kicsit megijedtünk, de végül addig ügyeskedtem, hogy a börőndök csak 20-20 kg-osak voltak, de a kézipoggyász legalább 20-20 kg volt szintén, de szerencsére azt nem mértek (elvileg arra is volt valami súlykorlátozás) A vonat teljesen rendben volt, habár kicsit jobbra számítottunk, még konnektor sem volt, amihez a laptopot lehetett volna csatlakoztatni. A táj is teljesen hétköznapi volt, ezzel kapcsolatban is többet vártunk, de így legalább az út nagy részét végigaludtunk, az elmúlt napok (kellemes) fáradalmait kialudtuk :)
éééééés vééééégre megérkeztünk Sydney kb. este 9 körül. A sydney-i élményekbeszámolóra picit várni kell, mert ha nem akarom végigaludni az első marketingórám akkor muszáj lesz lefeküdnöm :)