Sydney Operaház

Azt hiszem a legtöbb embernek Sydney hallatán rögtön bevillan egy kép egy furcsa épületről, ami nem más, mint a Sydney Operaház. Úgy gondoltuk, hogy nem hagyhatjuk el Ausztráliát anélkül, hogy nem járnánk az Operaházban, így részt vettünk egy vezetett túrán, ahol bekukucskálhattunk az összes terembe. Sajnos a termekben nem lehetett fényképezni és ezt elég szigorúan vették :( De a folyosókon azért csináltunk képeket és azok is érdekesek.

Az Operaház elölről, a kompról fényképezve még egy korábbi kirándulás alkalmával

Az Operaházban 3 kisebb és 2 nagyobb terem van. Érdekesség, hogy a kisebb termek teljesen átalakíthatók lehetőséget adva ezzel interaktív előadásoknak. Az egyik teremben például középen van a színpad és körben, az erkélyen lehet ülni. A túravezető elmondása szerint a színpadot legutóbb tengeralattjárónak alakították át és a nézők körbe-körbe sétálgattak az előadás közben.

Az Operaház terasza közvetlenül a Harbour Bridge-re néz, ami Sydney másik leghíresebb nevezetessége. 40 ezer Ft-ért akár fel is lehetne mászni a tetejére, de ez nincs benne a mi programunkban

Az egyik terem előtt ilyen vakítóan lila szőnyeg volt. Állítólag az egyik híres olasz énekes (azt hiszem Bocelli, de erre nem esküdnék meg) fellépése alkalmával fel kellett szedni a szőnyeget, mert az olaszoknál a lila a halál szimbóluma és nem volt hajlandó belépni az Operaházba

Az Operaház teteje

Szintén a folyosókon készült ez a kép, nem egy magyar Operaházhoz hasonló belső kiépítés

  Annyira szokatlan volt, hogy a giccses belső kialakítás helyett szinte csak betont és fát használtak volt, semmi máz, semmi csilli-villi, csak szimpla egyszerűség. Ezeken a lépcsőkön szőnyeg sem volt.

Az egyik terem előtti fal, szintén az egyszerűség dominál

Az Operaház teteje teljesen közelről. A képen látszik, hogy csempék vannak a tetején, amelyek nem csak fehér, hanem bézs színűek is, ami messziről nem látszik. Szerencsére az Operaház tetejét nem kell tisztítani, az eső ezt megteszi helyettük

Érdekességek:

• Az Operaházat az eredeti tervben szereplő 3 év helyett 16 évig építették és a 7 milliárd dolláros költségkeretnek is sikerült 102 millióra nőni.
• Az épületet egy dán építész, Utzon tervezte, akinek a tervét először elvetették a pályázaton, de végül az egyik bírálónak annyira tetszett, hogy meggyőzte a többit, hogy ő nyerjen. Amikor a belső kialakításon dolgoztak, akkor új politikai erő került hatalomra, akik hazaküldték az építészt, így ő nem is látta teljesen készen az Operaházat. Persze, azóta ezt már szánják bánják és Utzon gyerekeinek közreműködésével újítottak fel az épületet a 2000-es évek elején.
• Az egyedi tervet nem volt egyszerű megvalósítani, több évig tervezgették a kivitelezést, és az is utólag derült ki, hogy az alap nem bírja majd el a tetőt és így azt is meg kellett erősíteni. Nem csoda, hogy 16 év kellett mire készen lett.
• A legnagyobb terem 2700 fős és a jegyárak 10 000 Ft-tól indulnak, de 1-1 nagyobb név fellépése esetén 100 000 Ft az olcsó árkategória

Az egyik kedvenc képem, én fényképeztem a Harbour Bridge-ről :) Az Operaház, a kikötő és Sydney felhőkarcolói láthatóak a képen. Még el sem hagytuk Sydney-t, de már most érzem, hogy nagyon fog hiányozni!

A Sydney Aquarium-ban jártunk

Kevesebb, mint három hetünk maradt Sydney-ben ezért készítettünk egy ún. "bakancslistát" azokról a helyekről, ahová még mindenképpen el szeretnénk látogatni mielőtt elhagyjuk Ausztráliát. A megvalósítás azonban nem halad terv szerint, az Operaházba tervezett vezetett túra biztos pont akkor nem indul, amikor mi megyünk, a Sydney Tower, ahonnan az egész város belátható még nincs nyitva amikor mi érünk oda. Nem baj, nem adjuk fel és legalább a Sydney Aquarium-ba már eljutottunk. Direkt úgy időzítettük az indulást, hogy a pingvinetetésre odaérjünk, természetesen az interneten található időpontnál egy órával korábban volt aznap, de ezen már meg sem lepődtünk, ilyen a mi formánk mostanság. Sebaj, lelkesen megnéztünk minden vízi állatkát, kezdve az édesvízi majd a tengeri halakkal, cápákkal és ami nekem a legjobban tetszett a Nagy Korall Zátony akvárium. Itt egy csomó olyan halat láttunk, amit búvárkodás/snorkelling közben és örültünk, hogy legalább így meg tudtuk őket örökíteni, hiszen víz alatt nem tudtunk olyan sok képet készíteni.
De akkor jöjjenek a képek :)

Ez a kép sokkal félelmetesebb, mint amilyennek elsőnek látszik. A vonalak a cápák mozgását modellezik, valami sajátos cápakövető rendszerrel. A fenti hely csupán 3 órányira található Sydney-től ...

Kicsit sötét, de legalább sikerült egy közösképet csinálnunk

Mindketten úgy élveztük, mint a kisgyerekek

Balázs és a Némóban látható pöttyös rája tanárúr :)

Balázs és a veszedelmes cápa

Őket láttuk búvárkodás közben is :)

A bal alsó sarokban látható halakból sokat láttunk élőben is, valamint egy némót is láttunk még anno, de őket nehéz megtalálni, mert nagyon aprók

A bal felsősarokban egy vizicsikó látható, ami olyan mint egy növény, alatta egy kőnek tűnő hal, mellette az a hal, amelyik olyan tüskés gömb lesz, ha megijesztik, felette pedig egy hatalmas rák

Balázs hatalmas cápával, rájával és űrhajósnak öltözve :)

Munkás élet Ausztráliában

A blogból eddig úgy tűnt, mintha csak non-stop kirándulnánk, pedig ez azért nem teljesen igaz :) Egyrészt túl vagyok rengeteg beadandón és egy vizsgaidőszakon, másrészt pedig dolgozunk. Az utóbbi időben volt egy egész jó munkánk, ahol megtapasztalhattuk, hogy milyen az ausztrál munkamorál és azt hiszem az is világossá vált, hogy itt miért boldogabbak az emberek. Sajnos csak alkalmi munka volt, így nem biztos hogy a jövőben több ilyen munkához lesz szerencsénk.
Sydney-ben egyébként aránylag elég sok munka van, de gyakornoki helyet, sőt irodai munkát szinte lehetetlen találni, mert ahhoz állampolgárság kell. De étteremben, üzletekben nem igazán lehet ausztrálokkal találkozni. Igazából elég kevés ausztrállal lehet találkozni a mindennapokban, mert rengeteg a bevándorló, főleg ázsiaiak, de sok más nemzetiség is van. Ezekkel a munkákkal csak az a baj, hogy több év tapasztalatot kérnek és nem kicsi a túljelentkezés 1-1 munkára., szóval nem a legegyszerűbb munkát találni, de ugyebár, aki keres az talál :)
Egy kétnapos rendezvényen voltunk hostess-ek és sales-esek Balázzsal és Dáviddal. A rendezvényről is érdemes pár szót szólni, ami arról szólt hogy legyünk milliárdosak :D igyekeztünk elkapni néhány tippet, de természetesen ez is inkább a semmiről szólt meg olyan nagy okosságok hangzottak el, mint pl. hidd el hogy gazdag lehetsz és az is leszel, töröld ki a rossz érzéseket és a negatív energiákat és töltsd meg jóval az agyadat stb. persze általános igazságok vannak ezekben a tanácsokban, de több százezer ft-os előadásra ezért talán nem érdemes befizetni. A tartalmat leszámítva az előadásmód hihetetlen profi volt. Az előadók úgy tudtak hatni az emberekre, hogy amikor azt mondták táncolj, akkor 2000 ember elkezdett táncolni, amikor azt hogy sírj akkor sírtak. Persze ehhez sok körítőszöveg járt, de tényleg elképesztő módon elő tudták adni magukat, közben észrevétlenül manipulálták az embereket. Ráadásul az előadások fele arról szólt, hogy miért érdemes befizetned a következő előadásra, és itt jövünk a képbe mi, akik értékesítettük ezeket a kurzusokat.
Az előadások között a szünetekben könyveket, DVD-ket, és különböző előadásokat adtunk el. De akkor kezdjük az elején, hogyan is telt egy napunk a munkában? Miben is különbözik egy magyar és egy ausztrál munkahely?
Reggel megérkeztünk, ahol muffinokkal, gyümölcslével, valamint egész napos ingyenes korlátlan tea és kávéfogyasztással tették élvezetesebbé a napunkat. Ebédre 3 menüből lehetett választani (persze vega is volt, ez itt természetes) és mindenki kapott ebédre szendvicset, gyümölcslét, desszertet, salátát és gyümölcsöt. Vacsorára pedig sült csirkét kaptunk, salátával, pitével, desszerttel. Mindez ingyen a fizetésünk mellé, amire szintén nem volt panaszunk. Legalább 5x annyit fizettek, mint az otthon a hostess munkákért. Minden értékesítés előtt volt egy kis meeting, ahol elmondták hogy milyen papírokat kell kitöltetni és megmutatták hogyan lehet bankkártyával fizetni, mert szinte senki nem tudta hogyan kell az ilyen masinát használni. Miután 5 perc alatt elsajátítottuk ezt a tudást, jött az éles bevetés, maga az értékesítés. Hihetetlen volt látni, hogy itt mennyi ember teheti meg hogy zsebből kifizet több százezer Ft-ot mindenféle tartalom nélküli, semmiről szóló okításokra. Simán bedőltek olyan értékesítési trükköknek az emberek mint pl. ha megállít annyi, h Malajziában van a tanfolyam, akkor nem vagy igazi harcos, hiszen akkor minden kis akadálynál el fogsz bukni :D

Ezeknél az asztaloknál adtuk el a több ezer dolláros tanfolyamokat

Akkor most jön az a rész, hogy miért jó, ha ausztrál főnököd van (ezt nem csak ebből a kétnapos tapasztalatból szűrtük le, hanem a többiek elmondásai alapján is).

• A legfontosabb: jól fizet és nem foglalkozik olyan költségekkel, mint ingyen reggeli, ebéd, vacsora
• Második legfontosabb: megbecsüli a munkádat, dicsér akkor is, ha nem csináltál semmi különöset, hanem csak a munkádat végzed. bármelyik főnök elment mellettünk a 2 nap folyamán mindig odaszóltak olyasmiket hogy "good job" (jó munka) thank you stb. a nap végén pedig megtapsoltak minket, elmondták h mennyire értékelték a munkánkat, és megköszönték h velünk dolgozhattak. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem dolgoztuk halálra magunkat, több szünetünk volt, mint amennyit valójában dolgoztunk
• "Take it easy" hozzáállás. Nem idegeskedik és hihetetlen segítőkész. Mindent elmagyaráz háromszor, és nem lesz mérges ha újra megkérdezik tőle ugyanazt, amit előtte 3x elmondott. Ha egyszerre többen várnak rá, akkor is időt szakít rá, ha látja h kérdésed van, nem megy valami, és nem kapja fel a vizet, ha 10 percen belül harmadszor mész oda hozzá valami bajoddal. 
• Egyenrangú félként kezel és megbíz benned. A legmegdöbbentőbb talán az volt, amikor a főfőnök, az értékesítési menedzser leült a földre (!) ebédelni és beszélgetni mellénk. Nem, nem azért mert nem volt hely az asztalnál. Hanem mert fel sem merül benne, hogy külön kiskirályságban kellene ebédelnie, csak azért mert ő a főnök. A másik megdöbbentő dolog pedig, hogy most látott minket először és 3-4-5 sőt 10 000 dolláros tanfolyamokat is árusítottunk, ami átszámolva több millió Ft. A készpénzes kassza is úgy hevert ott tárva-nyitva. De itt senkinek eszébe nem jut, hogy bárki elvenne abból a pénzből. Ha hibáztál akkor sem volt nagy kiabálás. "Nyugi, megoldjuk", ez volt a válasz mindenre.

Ez volt a dolgunk, amikor nem több ezer dolláros tanfolyamokat árultunk. Igen, ezért is fizettek :)

Ittlétünk másik érdekes tapasztalata, hogy itt valóban jólét van. Ezt úgy kell érteni, hogy az emberek 80%-ának Iphone-ja van, a konyhalányként dolgozó munkatársam megengedheti magának, hogy saját kocsija legyen, IPad 2 tablet-je és nem kell azon gondolkoznia, hogy mit eszik jövőhéten, mert még konyha kisegítőként is keres annyit, hogy megteremtse magának a normális életfeltételeket. Egy másik kollégámmal beszélgettünk, aki ázsiai, de már 30 éve Ausztráliában él és mindig is felszolgálóként dolgozott, aki elmondta, hogy azért szeret itt élni, mert bármilyen munkád lehet, ha keményen dolgozol akkor teljesen normális életkörülményeket tudsz megteremteni magadnak. Normális albérlet, TV, videójáték, okostelefon, autó stb. 

Otthon ezzel szemben bármilyen sokat dolgozik az ember, a többség önhibáján kívül nem tud egyről a kettőre jutni. 
Az elmúlt hónapokban felszolgálóként is dolgoztam és az is meglepő volt számomra, hogy a vendégek 70%-a visszatérő vendég, ami azt jelenti, hogy hetente legalább kétszer eljönnek vacsorázni. Ausztráliában ezt is megtehetik az emberek, hogy hetente több alkalommal, jelentős összegeket kifizetve étteremben étkezzenek. A vendégek legalább fele pedig idősebb, tehát itt a nyugdíj összegét sem lehet összehasonlítani a magyar nyugdíjjal.
Az hiszem a fenti sorok megmagyarázzak, hogy itt mosolyognak az emberek még munka közben is, miért kiegyensúlyozottabbak és miért működik a "take it easy" hozzáállás. 

A nemzetközi csapat munkában :) Két indiai, egy francia és három magyar :)

Karácsonyi hangulat Sydney-ben

Az idei karácsonyunkat Sydney-ben töltjük, mivel most már biztosan január 19.-én érkezünk haza. Az évszakok felcserélődése miatt pedig itt a december, január, február a nyári hónapok, tehát lehetőségünk lesz megtapasztalni, milyen 40 fokban a tengerparton karácsonyozni :) Az utóbbi 2-3 hétben sajnos az idő nem éppen nyárinak mondható és a 30 fok helyett átlagosan 20 fok van esőzésekkel. De szombaton végre kaptunk egy kis meleget, kb. 25 fok körül lehetett és így tettünk egy kis sétát Sydney-ben, és szorgosan fényképeztem hogyan is díszítik fel karácsonyi hangulatnak megfelelően a várost. Teljes mértékben még nem ragadt ránk a karácsonyi hangulat, meglátjuk, hogy fog ez változni az elkövetkezendő 3 hétben. Mindenesetre érdekes volt felfedezni a város úgy, hogy lépten-nyomon egy mikulásba vagy egy karácsonyfába botlottunk, miközben rövidujjúban és napszemüvegben sétálgattunk.
A következő képek Sydney egyik leghíresebb és legszebb pontján készültek, a Darling Harbour-ban.

A lámpaburák is mikulásnak öltöztek

A kikötőben lévő éttermek is már karácsonyi hangulatban vannak

A lenti koalát értjük miért öltöztették mikulásnak, a rákot kevésbé

A városközpontban is már több helyen kitették a karácsonyfákat

Karácsonyfa a pálmafa mellett Sydney egyik legnagyobb parkjában a Hyde parkban

A következő két kép a központi pályaudvaron készült. Itt tegnap este jártunk, és sajnos kicsit hűvös volt. De még mindig reménykedünk, hogy eljön a 40 fokos nyár, amit oly régóta várunk :)