Melbourne-i városnézés

2011. július 14.

Anyu rám szólt, hogy írjam blogot, szóval nincs mese, írnom kell :) Furcsa, mert nekünk nem tűnik fel, hogy mennyien olvassák, hiszen elég kevés a visszajelzés, de anyu szerint sokan, tehát akkor folytatjuk a Melbourne-i kalandokat! :)

Ott tartottunk, hogy 18 óra alvás után felébredtünk :D Ekkor már tehát dél körül volt, gyorsan reggeliztünk, meg csináltunk egy meleg teát, mert még két pulcsiban is fáztunk, és útnak indultunk a város felé. Előző nap egy aranyos bácsika hívta fel a figyelmünket egy ingyenes hop on hop off buszra, ami végigvezet a látványosságokon és 30 percenként közlekedik. A gond csak az volt, hogy mire beértünk a városba már délután 2 óra volt, és csak 4ig közlekedett ez az ingyenes buszról, így annyira nem tudtunk leugrálni róla, de legalább buszból láttuk a fő látványosságokat. Azért azt meg kell említenünk, hogy Melbourne-ben nincsenek hatalmas látványosságok, de ennek ellenére nagyon szerethető és élhető város! A busszal elmentünk a kikötő mellett, a Victoria Market-nél (erről még később írunk), néhány múzeumot is láttunk kívülről. Sajnos a buszból nem tudtunk jó képeket csinálni. De itt van néhány életkép ami jobban sikerült Melbourne központjáról:

Most biztos azt hiszitek, hogy Melbourne is egy tipikus poros nagyváros, nagy felhőkarcolókkal, de mindjárt el is oszlatjuk ezeket a gondolatokat, csak görgessetek lejjebb, valamint az ezt követő bejegyzéseket is érdemes lesz megnézni :)

Mi nagyon szerettük Melbourne-t, mert a nagyvárosi jellege mellett tele volt kertekkel, parkokkal, rengeteg zöld terület volt, és mindez a város közepén. Már kicsit a mániámmá is váltak ezek a kertek, Balázs rám szólt, hogy ne akarjak már minden bokorral fényképezkedni :D De annyira szépek a növények, a tájak, hogy teljesen beleszerettem. Sokszor eszembe jutnak anyuék, nekik ez nagyon tetszene, kár, hogy nem tudnak meglátogatni. Csak azt tudom mondani NAGYON KÖSZÖNÖM! hogy itt lehetek Anyu és Apu! :)

Ez a kép is az egyik parkban készült

De ezekről a parkokról több kép a következő bejegyzésben lesz.
Az ingyenes hop on hop off busznál jártam, vissza is kanyarodnék oda :) Mivel elég kevés időnk volt, és nem tudtunk több állomáson leszállni (hiszen csak 4ig jártak) ezért azt terveztük, hogy a főutcától nem olyan messze leszállunk (pont a parkoknál:)) és ott sétálgatunk, nézelődünk. Végül pont egy emlékműnél szálltunk le, a Shrine of Remembrance-nál.
Ez az épület az ausztrál katonáknak és a háborúkban elesetteknek állít emléket. Ennek az épületnek a tetején volt egy kisebb kilátó, de oda már nem tudtunk felmenni, mert zárás előtt nem sokkal értünk oda.

Ez bent készült, jó néhány kitüntetés ki volt állítva

Ezután kint csináltunk néhány képet, végre szépen sütött a nap, így elviselhetőbbé vált a 15 fok.

Az épület lépcsőinél, háttérben Melbourne

Ezek a képek a Shrine of Remembrance, vagyis a háborús emlékmű előtt készültek:

Mire kiértünk az épületből már elkezdett esteledni, háttérben a naplemente :)



Sétálunk vissza a főutca felé, közben megint ezernyi zöld területbe botlunk:

Mondtam, hogy lesznek még igazi szép képek Melbourne-ről! :)

A lentebb látható kép a főtéren található Visitor Centre-ben készült, ami a turisták számára egy információs pont. Ahogy már korábban is írtam, itt érted vannak, és nem te értük, ami újfent beigazolódott. Ahogy látjátok nem kis információs központot építettek ki az ide utazók számára, ahol rengeteg ingyenes brossúra, ismertetők, térképek voltak, emellett volt két nagy pult az egyiknél bármit meg lehetett kérdezni, ez volt az információs pult, nagyon segítőkészek voltak. A másik pultnál pedig különböző túrákra lehetett befizetni. Ez azért is volt különösen hasznos, mert kb. 10 utazásszervező cég ajánlatai közül lehetett választani, így tényleg mindenki megtalálja a saját igényeinek megfelelő utazást. Habár nagyon szerettem volna elmenni a közeli szigetre, ahol pingvineket, koalákat és kengurukat lehet látni a szabadban, de végül úgy döntöttünk, hogy legközelebb, mert az idő elég kiszámíthatatlan (szakadó esőben azért annyira nem élvezetes) ill. meg akartuk várni, hogy mennyiért találunk albérletet, mikor lesz Balázsnak munkája stb.
De a tájékoztatás mindenképpen profi volt, Melbourne további érdeme az ingyenes busz+ingyenes villamos járat, ami egész későig jár (este 8ig, vagy 10ig, nem emlékszem pontosan) Itt valóban nagyon megbecsülik a turistákat, az utcán is sok "információs emberke" van, akik térképet, tájékoztató anyagokat osztogatnak. Ilyen kellene Budapestre is :)

Az emberek még mindig kedvesek :) ma is odajöttek hozzánk (kérés nélkül) hogy merre akarunk menni, tudnak-e segíteni, közben pedig még ajánlottak is pár helyet, amit mindenképpen nézzünk meg.

Ezután kicsit még nézelődtünk a főutcán a Flinders St-en, vettük két meleg zoknit és Balázsnak is egy sapkát majd hazaindultunk. Az este többi része fagyoskodással, skype-olással (anyuék kicsit meglepődtek, amikor sálban és kabátban jelentkeztünk be, de tényleg nagyon fáztunk. ekkor otthon 37 fok volt:D)

Holnap a Victoria Market-ről, vagyis a piacról jelentkezünk!

Megpróbálom rávenni Balázst, hogy ő is írjon, de már munkás ember, így van kifogása :)) Igen, már itt vagyunk Sydney-ben, majd erről is írunk hamarosan! :)

Megérkeztünk Ausztráliába! Első nap és első benyomások

Elég hosszú bejegyzést sikerült írni, remélem örültök neki kedves Olvasók :) kicsit le vagyunk maradva az írással, de sok volt a dolog (munka, albérlet keresés) valamint napokig nem volt internetünk, de igyekszünk behozni a lemaradást és minél többet írni :)

Június 12.-én reggel 09:35kor indult a repülőnk Ausztráliába, Melbourne-be Dubaiból. Mivel 3 órával előbb ott kell lenni a repülőtéren ezért elég korán ott keltünk, kb. 5:30kor. Az előző napi eltévedésnek és éjszakába nyúló bolyongásnak köszönhetően elég fáradtak voltunk, hiszen kb. fél2-re értünk haza, ezután kellett még gyorsan bepakolnunk. Összesen 2-3 órát aludtuk aznap, de reggel összekaptuk magunkat, és azzal motiváltuk magunkat a kelésre, hogy a 16 órás repülőút alatt úgyis tudunk aludni.

A Dubai reptéren minden simán ment, becsekkoltunk, várakoztunk, majd felszálltunk a gépre. 12-13h között kaptunk ebédet, ami megint több fogásos volt, Balázsnak sok zöldséges kaja volt, én pedig csirkét kértem. (A húsevőknek meg van az a kiváltsága, hogy mindig két főétel közül választhatnak :)

Így azért könnyebben ki lehet bírni az utat: finom kaja, filmnézés és alvás

A repülőút nem volt annyira szörnyű, mint amennyire számítottunk. A 16 óra egyébként is 2 részre volt osztva, Szingapúrban volt egy technikai megálló, ekkor ki kellett mennünk a repülőtér várótermébe, de 30-40 perc múla már újra a gépen voltunk. Szingapúrból nem sokat láttunk, de felülről kivilágítva nagyon szép volt.

Szingapúrban várakozunk

A szingapúri megálló után Melbourne felé vettük az irányt

A fennmaradó időt alvással és filmezéssel ütöttük el, az adatbázisukban meg volt a Grace Klinika pár része, valamint Family Guy, így egyikünk sem unatkozott :)

Melbourne-is idő szerint reggel 07:40kor, otthoni idő szerint este 23:40kor érkeztünk meg Ausztráliába. A leszállás előtt mutattak egy kis filmet, hogy mit nem lehet bevinni Ausztráliába, és mik a szabályok. Hát az biztos, hogy nagyon odafigyelnek mindenre (étel, fűszerek stb. nem vihető be) kicsit aggódtam, mert kagylót sem lehet bevinni az országba, de erre nem gondoltam amikor Dubai-ból elhoztam két pici kagylót emlékbe, amit persze 1 óráig kerestem, de végül meglett. A kicsekkolásnál ezen aggódtam, Balázs meg nyugtatott, hogy nem lesz semmi és igaza is volt, megmutattuk és nem mondtak semmit. Ahhoz képest, hogy mennyire szigorúnak tűnnek a szabályok, semmi extra átvizsgálás nem volt, gyorsan ki tudtunk csekkolni. Amikor megérkeztünk, már akkor éreztük, hogy szeretni fogjuk ezt az országot. Az egész hely élt, az utasoknak segítettek eligazodni, az ottani dolgozók vidámak és segítőkészek voltak, 10 perc alatt 2x jöttek oda hozzám, hogy ugye minden rendben van, megvannak-e a csomagjaim és tudnak-e esetleg segíteni valamiben. Az ittlétünk alatt is folyamatosan ezt érezzük, az emberek szeretnek itt lenni, jól érzik magukat a bőrükben. A jófej dolgozók pedig még az utasokat is felvidították, az egyik mikrofonos srác, aki irányította az utasokat, odaszólt az egyik fiúnak, hogy „Mosolyogj napsugaram!” (Keep smiling sunshine) Ettől persze mindenki felderült, nekünk is jó kedvünk lett.

Miután megérkeztünk átöltöztünk és kicsit felfrissítettük magunkat, majd elindultunk a szállás felé, ami egy elég érdekes sztori. A költséghatékonyság nevében és hogy ne legyünk annyira elveszettek egy ilyen nagy városban úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a couchsurfing-et. A Couchsurfing lényege, hogy egy csomó ember, aki imád utazni és ismerkedni felregisztrál és fel ajánlanak Neked egy „kanapét”, vagyis náluk aludhatsz ingyen. Cserébe nem muszáj elszállásolnod embereket, ha nem szeretnél, vagy ha nincs rá lehetőséget, azt is beállíthatod, hogy csak egy kávét innál az illetővel, vagy éppen utazol és ezért nem tudsz most a lakhelyeden senkivel találkozni.

Kb. 10 kérelmet küldtünk el, és egy (illetve mikor ez már le volt fixálva akkor még egyet) pozitív választ kaptunk (a többiek vagy akkor épp utaztak, vagy más vendégeik voltak). Egy 24 éves lány írta, hogy ő szeretettel vár minket és 4 napot maradhatunk nála. Amikor odaértünk, egy srác nyitott ajtót, kedvesen beinvitált minket. A ház nem teljesen olyan volt, mint amilyennek elképzeltük, hihetetlen rendetlenség volt, minden össze vissza dobálva, és takarítás sem lehet a kedvenc elfoglaltságuk.

Ebben az utcában laktunk (ekkor még örültünk:))

Így nézett ki a ház. A képen nem látszik, de nem a legjobb állapotban volt, de ez sem lett volna baj

Ekkor már rendet csináltunk, és a kosz sem látszik a képen, de a falon ezer éves bulimaradvány (kreppapír) A hideget és a dohos szagot nem tudtuk lefényképezni

Rendkívül hideg volt az egész házban, a szobánkban lévő ablakon nulla szigetelés volt, kb. 2cm-es résen jött be a hideg levegő, ami az esti 6 fokoban nem éppen volt kellemes. Annyiban azonban jó volt, hogy saját szobát kaptunk és volt egy elektromos radiátor, amit az első napon még nem kapcsoltunk be udvariasságból, de aztán félretettük a jómodorunkat és esténként 1,5-2 órára mindig bekapcsoltuk. (Egyébként ők mondták, hogy használjuk nyugodtan, csak nem akartuk költségekbe verni őket miattunk)

Ami még plusz poén volt, hogy a hátsó kertben csirkéket nevelgettek. Amikor megérkeztünk és ez az összlátvány fogadott minket kínomban kb. 10 percig csak röhögtem. Elején tényleg kicsit sokkoló volt, de mivel egész nap a városban barangoltunk, így az estéket ki lehetett bírni. Amúgy pedig nagyon kedvesek voltak a szállásadóink, elvittek minket bevásárolni, használhattuk a konyhájukat, megmutatták a városközpontot, segítettek a városban való eligazodásban. De elég laza hippi-alter-bölcsész arcok voltak, hosszúhajúak, szőrösek, fura ruhákban (az egyik egy hosszú piros zokniban rohangált, ami kilógott a csizmájából:D) és sokat zenéltek. Az egyik srác egész nap csak gitározott és énekelt, nem volt jobb dolga :D Elsőnek 4 emberrel találkoztunk, de minden nap megjelent valaki új a házban (aki ott lakott, vagy legalábbis ott aludt) A vicces része a dolognak, hogy volt olyan, hogy a konyhában készítettem a reggelit és azt hittem, hogy Balázs sürög-forog mögöttem, de amikor hátrafordultam, kiderült, hogy valaki teljesen ismeretlen, aki csak annyit szólt hogy „Hi, mizu (hi, how are you doing?)?” meg se lepődött h ott vagyunk, meg se kérdezte, h mit kerestünk ott. Amíg ott voltunk kb. még 3-4 új ember jelent meg, akik szintén csak odaköszöntek kedvesen, és nem foglalkoztak azzal, hogy kik vagyunk. Sokat nem bandáztunk velük, mert mindig egy csomó dolgot beterveztünk egy napra, és mire hazaértünk elég késő volt, vagy épp ők nem voltak otthon.

Visszatérve a szerdai naphoz, megérkezés után gyors bevásárlást iktattunk be, mert elég éhesek voltunk ( a repcsin olyan kis croissant-ot kaptunk reggelire, hogy Balázs vagy 3x repetázott, de még akkor is éhes volt) A második sokk az árak voltak, amire megpróbál az ember felkészülni, de mégis hihetetlen, hogy mindent legalább dupla áron adnak. A legolcsóbb kenyér 400 Ft (a legtöbb 800-1000 Ft között van és csak 0,7 kg-osak), egy 2l-es kóla 500 Ft , az alma 560Ft/kg, a 300g-os előre csomagolt saláta 600 Ft-700 Ft,a szeletes csokik (pl. Twix) 300 Ft körül vannak. A kávé és péksüti különösen drága, egy muffin 3-4 dollár között van, ami 600-800Ft, a legolcsóbb péksüti 400 Ft/db, az elviteles 1,5dl-es kávé 700-800 Ft körül van. A beülős kajáláson annyira még nem gondolkozunk, mivel még a kínaiban sem kapunk 10 dollár (2000 Ft) alatt semmit, így leginkább szendvicseztünk, valamint otthon csináltam vacsira egyik nap tofut, másik nap pedig tésztát. Kétszer is meggondoljuk mielőtt bármit veszünk, főleg amíg nincs lakásunk és munkánk, utána jobban látjuk, hogy mi fér bele a büdzsébe. Azért ilyenkor egy kicsit visszasírjuk a Ráday utca 3 fogásos 890 Ft-os menüjét ...

A vásárlás után pedig a másik szállásadónk szólt, hogy megy be a városközpontba és mehetünk vele, ha van kedvünk. Csatlakoztunk, mivel az volt a tervünk, hogy az időeltolódást úgy hidaljuk átt, hogy csak ausztrál idő szerint este fekszünk le aludni. Ez hihetetlen nehéz feladatnak bizonyult, hiszen amikor dél volt nálunk, akkor otthon még csak hajnali 4. Olyan fáradtak és álmosak voltunk, hogy alig bírtuk nyitvatartani a szemünket, de az átállás miatt és hogy egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy valamit csinálnánk, ezért elindultunk várost nézni.

Melbourne belvárosában

A szállásunk külvárosi részen volt, de kb. 5 perc sétára volt a metró, amivel 20 perc alatt a főutcán találtuk magunkat. A közlekedés itt is egyszerű, habár nem olcsó. A napijegy 7 dollár fejenként, de ezért korlátlanul utazhattunk. Kaptunk egy kártyát, és ezt kellett mindig érvényesíteni, ha felszálltunk valamire. A metrók, villamosok szépek, tiszták, modernek.

Melbourne a metróból

Metrómegálló Melbourne belvárosában

Erről jut eszembe, Ausztrália abban is más, mint Magyarország, hogy az emberek nem keresik a kiskapukat és nem is kell, hogy keressék. Például a repülőn megkérdeztük a lányt, hogy mit csináljunk a kagylókkal, valamint egyszer nem tudtunk jegyet venni a metrón és mindkétszer azt a tanácsot kaptuk, hogy „you should just tell them”, vagyis csak mond el nekik, mi történt, mi a problémád, ne eltitkolni próbáld, vagy a kiskapukat keresni, mert ha arra számítasz, hogy majd nem veszik észre, akkor nagyobb bajban lehetsz utána. Csak mond el, hogy mi történt, tudjanak a problémádról, és akkor tutira nem lesz semmi gond. Furcsa, mert valóban nagyon segítőkészek, megértik, hogy valóban nem tudtál jegyet venni. A másik dolog, hogy itt valóban érted vannak és nem te vagy értük. Itt ha fizetsz egy szolgáltatásért, akkor megkapod azt, ami jár a pénzedért. Például a főutcán a villamosnál legtöbbször volt egy ember, aki csak az utasoknak segített, hogy melyik villamosra szálljanak fel. Látta, hogy egy kicsit elveszettek vagyunk és kérés nélkül odajött hozzánk, mindent elmagyarázott, megmutatott.

Balázs Melbourne főutcáján, a Flinders Street-en

Az eső kicsit rontott az összhatáson, de azért már ekkor imádtunk itt lenni :)

A délutánt tehát a városban töltöttük Az egyik srác épp a könyvtárba tartott, és felajánlotta, hogy szívesen megmutatja nekünk. Nagyon szép volt a könyvtár, ahová olvasójegy nélkül beengedtek minket, és ingyenesen lehetett internetezni bárkinek, aki oda betéved.

Ezek a képek a könyvtárban készültek:

A könyvtár így nézett ki belülről. Nagyon szép volt, tipikusan olyan, mint amit a filmekben látsz

Persze Balázs nem bírta ki, hogy ne nézze meg az Index-et (hiszen már egy órája nem nézte meg! :D)

A könyvtár után visszamentünk a főutcára, sétálgattunk.

Balázs már épp feladta volna a nézelődést, amikor szembejött velünk ez a számítógépes játékokat árusító bolt. Ezzel még nyertem kb. fél óra nézelődést :))

Amikor először megérkeztünk, úgy gondoltuk, hogy a 15 fok annyira nem is hideg, de tévedtünk. 2 pulcsiban szaladgáltunk, mivel a kabát, amit magunkkal hoztunk nagyon vékony volt. Délután még csepegett is az eső. Szerencsére az ezt követő napokban nagyon szép idő volt, főleg délutánonként, ekkor mindig kisütött a nap és egy kicsit melegebb is volt, de estére mindig nagyon lehűlt, 5-6 fok körül volt, valamint a reggelek is nagyon hidegek voltak. Ezért a következő napokon is csak 10-11 körül indultunk mindig útnak, a fagyoskodás helyett aludtunk, délután pedig élveztük a napsütést.

Melbourne belváros

A délután további részét tehát nézelődéssel töltöttük, és a hidegre hivatkozva ezt a sapit kaptam magamtól :)

Fél5körül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, mert fáradtak voltunk. Várunk a metróra, Balázs közben művelődik :))

Az aznapi terv 1,5 óra alvás, majd blogírás, netezés és a másnap megtervezése volt. Annyira nem jött össze, mivel 17h körül lefeküdtünk pihenni, és másnap reggel 6:30kor ébredtünk, amikor úgy döntöttünk, hogy még mindig fáradtak vagyunk és végül fél12kor ébredtünk és keltünk. Az időeltolódás és a repülőút nem kicsit kiütött bennünket, a nagy alvás után már egész jól éreztük magunkat és a reggeli/ebéd után újra nyakunkba vettük a várost. De ez már a Balázs része :P

Még egy mókás dolog:

Balázs ezt a házat nézte ki nekünk. Lehet, hogy nem látszik, de nem kicsit leigázott, de gondolta pont ezért olcsón meg lehet venni és Laci, anyukája testvére és az én apum majd rendbehozzák :D

Útban Ausztrália felé, de mit is keresünk ott?!

Úgy döntöttünk Balázzsal, hogy mielőtt leírjuk a Melbourne-i élményeket írunk pár sort arról, hogy mit keresünk Ausztráliában, és milyen előkészületek előzték meg az utazást. A Corvinus egyetemen tanulok és az egyetemnek van egy CEMS MIM nevezetű dupla diplomát adó programja, amely által tandíjmentesen tanulhatok Sydney-ben.

Magáról a programról kb. két éve hallottam anyukámtól, aki a rádióból informálódott, ezutón is köszi Anyu :) a programot a Bachelor, alapképzés utolsó félévében lehet megpályázni,és a felvétel feltétele a mesterképzésre való sikeres felvétel. A CEMS felvételire érdemes korábban elkezdeni készülni, hiszen számos szempont szerint értékelik a hallgatókat a felvételi folyamat során. A tanulmányi eredményeim mellett sokat számítottak a plusz szakmai tevékenységek, amiket az egyetemen végeztem (versenyek, tudományos diákköri konferencián való sikeres szereplés, kutatásokban való részvétel stb.)

Röviden a CEMS-ről néhány infó:

A CEMS (Community of European Management Schools) 1988-ban alakult azzal a céllal, hogy elősegítse az európai egyetemek egymás közötti, valamint az üzleti világgal fennálló szakmai kapcsolatát. Eredetileg tehát csak európai egyetemek voltak a CEMS tagjai, azonban azóta 2007-ben elkezdett globálissá válni a program, és más kontinensek található egyetemek is bekapcsolódtak, így pl. Ausztrália, Szingapúr, Kanada stb.

A CEMS mester programja 2010-ben a Financial Times globális rangsora (Financial Times Global Master's in Management Ranking) szerint Európa második legjobb, míg az elmúlt három év összesítése szerint a legjobb üzleti menedzsment képzés.

A CEMS hálózat külön nemzetközileg elismert diplomát ad a tagsági joggal rendelkező egyetemek azon hallgatóinak, akik saját egyetemük tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésén túl egy félévet valamely partner intézményben teljesítenek, a speciálisan a CEMS által kifejlesztett kurzusokat meghallgatják, külföldi szakmai gyakorlaton vesznek részt, továbbá a CEMS által szervezett nyelvvizsgát tesznek két európai nyelvből. Az előzetes kiválasztások alapján minden félévben 15-20 magyar diák tölthet egy szemesztert külföldön, s ezzel egyidejűleg ugyanennyi külföldi diák folytathat tanulmányokat a Budapesti Corvinus Egyetemen, akik angol nyelvű kurzusokat hallgatnak.

További infók a magyar cems programról itt: http://fba.uni-corvinus.hu/index.php?id=29487&no_cache=1

A CEMS-ről általánosságban: www.cems.org

Miért Ausztrália?

Először mindenképpen Európában gondolkodtam, nem tudom miért, de számításba se vettem a tengertúli egyetemeket. A választáskor azonban fontosnak tartottam a szakmai szempontokat, ezért kikértem az egyik tanárom véleményét az egyetemen, aki azt tanácsolta, hogy mindenképpen tengerentúlban gondolkodjak, mert szakmailag és személyiségben is sokat fejlődhetek. Ezután beszéltem Anyuval és Balázzsal, és mindketten maximálisan támogattak. Így Ausztrália, Szingapúr és Kanada került az első három helyre. A rangsorom első helyén Sydney állt

Szingapúr a második

Kanada a harmadik

Ausztrália és Szingapúr között kicsit hezitáltunk, hiszen Szingapúr egy hihetetlen gyorsan fejlődő ázsiai ország, rendkívül modern, sok szempontból nagyon európai és élhető város. Végül mégiscsak Ausztrália mellett döntöttem, így az elmúlt napok tapasztalatai alapján szerintem jó döntés volt :)

Balázzsal már a kezdetektől fogva abban gondolkoztunk, hogy együtt utazunk, együtt tervezgettünk, a közös álmunkká vált Ausztrália meghódítása és habár nem volt egszerű minden ezzel kapcsolatos adminisztrációt elintézni, de végül sikerült.

A kiutazással kapcsolatban profi segítséget kértünk, mert úgy gondoltuk, hogy egy tengerentúli utazás esetében annyi adminisztráció van és annyi mindenre oda kell figyelni, hogy jobb ha nem egyedül szervezzük meg az egészet. A NoVA Experience-t választottuk, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk. A cég vezetője nagyon kedves, minden problémánkra talált megoldást, nagyon jól tájékozott (hihetetlenül hangzik, de sok esetben jobban képben volt, mint a nagykövetség). Ami még szimpatikus volt számunkra, hogy egy olyan embertől kaptunk professzionális segítséget, aki már az egész világot bejárta, így valóban rengeteg tapasztalata van, nem csak az interneten megtalálható információkat mondta vissza nekünk. Balázs nyelvsuliját is a NoVa Experience-n keresztül találtuk, ahol jóval kedvezményesebben áron kaptuk, mint a többi utazásszervező irodánál. Rengeteg tanácsot kaptunk a szálláskereséséről, a repülőútról, a kinti életről.

Ha valaki tanulni, élni szeretne külföldön akár Európában, akár tengerentúlon, érdemes megkeresni a NoVA-t, minden szempontból nagyon örülünk, hogy nem egyénileg vágtunk neki az egész szervezkedésnek, és utazásnak.

Itt a honlap, ezen több információ megtalálhattok: http://www.novaexperience.net

A Nova ExperienceFacebook oldala: https://www.facebook.com/pages/NoVa-Experience/239879022708400?sk=wall

A rengeteg adminisztráció és az ezzel járó rohangálások, idegeskedések azonban meghozták a gyümölcsét, és június elején megkaptuk mindketten a vízumot. Júniusban még mindketten dolgoztunk, Balázs a hónap végéig, én a hónap közepéig (ezúton is köszönöm a búcsúebédet :)

Ezútán kezdődött a nagy készülődés, folyamatosan ingáztam Pest és otthon között, igyekeztem minél többet családozni, és emellett Pesten mindent elintézni (egyetemi dolgok, költözés,utazáshoz szükséges dolgok beszerzése pl. nemzetközi jogsi stb.)

Július 9.-én indultunk, de ezt már tudjátok, inkább most már írok Melbourne-ről :)

Dubai 2.nap - Dubai másik arca

Dubai 2.napját is én írom, úgy volt , hogy Dóri írja,de sikeresen megzsarolt egy vacsora,reggeli,csomagolás kombóval, így inkább marad nekem a nehezebb munka és bloggolok...:D

Az első nap után kicsit fáradtan ébredtünk, de muszáj volt korán kelnünk mert ez volt az utolsó napunk Dubaiban. A második nap is a belváros megismerésével kezdtük, ugyanis gyorsan átfutottunk azon a részeken ahol Dóri tegnap aludt :) Ezután egy sétát terveztünk a piacokon. Dubai-ban három nagyobb piac ún. souk található: textil, arany és fűszer. Előző napi esti sétánk során a textil piac mellett elhaladtunk, de akkor már zárva volt, és mivel az a folyó túloldalán található és idő szűkében is voltunk, ezért csak az arany és fűszerpiacot néztük meg, amelyek egymás mellett voltak. Rengeteg árus volt, és itt is jellemző volt az, hogy ha megálltunk valahol megrohamoztak az árusok, ezért csak pár fotót csináltunk és jöttünk is tovább.

Guinness rekord méretű gyűrű a piacon, nem vettem meg Dórinak, mert nem férne el a kézipoggyászában

A fűszerpiacon így nézett ki egy árus standja

Fűszerek és souvenirek minden mennyiségben ...

Dóri élvezte a piacozást ...

én már kevésbé ...

 A piac mellett volt egy nagyobb kikötő, ahol igen érdekes dologra lettünk figyelmesek. Lepukkant halászhajókból tucatszámra hozzák ki a hűtőket plazma tv-ket és hasonló elektronikai cikkeket . Elég érdekes látvány volt. A meleg is biztos jót tett nekik.

Ezt mind ma fogták!

Ezután vízi taxival átmentünk a város egyik partjáról a másikra, ami szerencsére ingyenes volt, mert a hop on hop off jegyünkhöz kaptuk. A hajókázás igen látványos volt és a vízitaxi légkondicionált volt, így tudtunk egy kicsit hűsölni is :)

.

Hajdú magyar sajt Dubai-ban :)

Délutánra a nap és a fáradtság megint megtette a hatását ledőltünk egy másfél órára. Egyszerűen elviselhetetlen volt a hőség dél körül.

Azonban ezután jött még csak a java!


A kis pihenés után a tengerpartfele és a felhőkarcolók felé induló turista buszra szálltunk fel. Ezzel egészen a Burj Al Arabig mentünk el.

Burdzs al-Arab (Arabok tornya): A leghíresebb és egyben a legdrágább hotel, a világ első hétcsillagos szállodája. Az arab vitorlás hajót formázó épület tervezésénél egy olyan építészeti alkotást próbáltak létrehozni, amely Dubaj szimbólumává válhat. Egy éjszaka ára 1000 dollárnál kezdődik, de a királyi lakosztályban az ár elérheti az éjszakánkénti 28 000 dollárt is. Tehát nem ez volt a szállásunk :)

A Burj Al Arab ennek az 5 csillagos szállodának a tulajdonában van

A Burj Al Arab-tól nem messze található strandon fürödtünk először a tengerben.

 A víz nagyon meleg volt ,nem volt túl kellemes, a tengerparton is csak néhányan lézengtek. Ezért csak 20 percig maradtunk itt, majd elindultunk a következő busszal. Ezzel a pálmafa szigetek felé mentünk.

A mesterséges pálma sziget felülről

Mint előre várható volt a földről nem lehet semmit sem érzékelni a szigetek alakjából, ugyanis túl nagyok ahhoz. Csak annyit látni, hogy hotel hotel hátán. A legtöbbet még építették, de persze a metrót már kivezették ide is.

A sziget "bejárata"

Ilyen utcák vannak a szigeten

Néhány érdekesség a pálma szigetről:

• A dubai Palm Jumeirah, azaz a Pálma Sziget az egyik legszebb és legnagyobb mesterséges sziget
• Több millió köbméter homokot és követ használtak fel ahhoz, hogy feltöltsék a 17 levelű, pálmafa-alakú mesterséges sziget helyét az óceánban. 
• A pálmafát egy 12 km hosszú és 5 km átmérőjű, félhold alakú hullámtörő gát védi a hatalmas hullámok ellen. 
• A leveleken jelenleg 2000 luxusvilla és 40 exkluzív hotel található. A szárazfölddel való kapcsolatra egy 300 méter hosszú szárazföldi híd szolgál, és épülőben van egy alagútrendszer is, amely a félholdat a koronával köti majd össze

Ekkor kezdődött a mai napi kalandunk ami az egész nap végig kísért minket. Ugyanis még az interneten előre lefoglaltunk egy időpontot a Burj Khalifa-i kilátóba 18:00 órára. Amikor elindultunk a pálma Szigetre úgy gondoltuk, hogy lesz elég időnk odaérni, hiszen csak 17:00 volt. Azzal nem számoltunk, hogy elég nagy távolságok vannak, és sokkal messzebb voltunk a Burj Khalifától mint gondoltuk.
A buszon mikor megkérdeztük, hogy mikor érünk oda azt mondta a sofőr, hogy 18.40re érünk oda. A jegyen meg nagybetűkkel az volt olvasható, hogy törlik a foglalást ha nem jelenünk meg pontosan. Ekkor nagyon megijedtünk, ezért azt terveztük, hogy a következő állomáson leszállunk a buszról és taxival megyünk tovább. Ezt sikerült is kivitelezni, de persze, hogy a taxival is dugóba kerültünk és 18:15 körül értünk a Burj Khalifa elé. Itt sem volt egyszerű bejutni mivel nekünk nem a főbejáraton kellett, hanem a közelben lévő plázának a parkolójából, majd onnan tovább.  Mire megtaláltuk már háromnegyed hét volt. Az esélytelenek nyugalmával mentünk a pénztárhoz, ahol szinte csodával határos módon simán beengedtek :) Gyorsan fellifteztünk a több mint 200 emeletes felhőkarcoló 120adik emeletére (kevesebb mint 1 perc alatt, és nem is éreztük gyorsnak) ahol a kilátó volt. Ezért tényleg megérte feljönni, ugyanis a kilátás lélegzetelállító volt.

A Burj Khalifa jelenleg a világ legmagasabb épületének számít 828 méteres magasságával

Természetesen a világ legmagasabban fekvő kilátója (124. emelet) is a Burj Khalifában volt, innen az egész városra ráláttunk

Dubai felhőkarcolói a magasból

Félve megfogtuk egymás kezét egy kép erejéig :)

Dubai kivilágítva

Az volt a szerencsénk, hogy nemsokkal később sötétedett és így láthattuk világosban és sötétben is a várost.

Ezután kitaláltuk Dórival /Balázs kitalálta -Dóri/, hogy még leugrunk a közeli strandra még egy esti fürdőzésre. Mivel a közelben van és a buszt nem tudtuk honnan megy taxit hívtunk. A taxisnak megmutattuk a térképen, hogy hova szeretnénk menni, mire ő azt mondta, hogy nincs nála az olvasó szemüvege nem látja a térképen, de tud itt  a közelben egy jó helyet elvisz oda strandolni. Mondtuk, hogy legyen. Mikor már lassan 15 perce taxiztunk ,megkérdeztük, hogy mikor érünk még oda. Azt mondta, hogy csak 15 perc. Mivel kedvünk se volt olyan messze menni, meg mint kiderült pénzünk se volt elég kiszálltunk a közelben a Burj Al Arabnál. Ekkor az összes AEDünk (ottani pénznem) elfogyott. De volt nálunk dollár gondoltuk az jó lesz.

 Itt még gondtalanul sétálgattunk, és kerestük a strandot.

 Az esti fürdőzés után derült ki ,hogy a taxisok nem fogadnak el dollárt. A közeli hotelben meg nem váltottak,csak vendégeknek pénzt. Ekkor csodák csodájára találtunk még Dóri táskájában egy kis pénzt. Ekkor kitaláltuk ,hogy busszal megyünk mivel arra elég. De Dubaiban nem lehet jegyet venni a buszra,csak bizonyos állomásokban.  Mikor a 4. buszsofőr küldött el minket, hogy hol lehet jegyet venni és nem találtunk sehol akkor taxit hívtunk. Elmondtuk neki, hogy mennyi pénzünk van és, hogy elmennénk a beásárlóközpontba ahonnan indultunk strandra,mert addig kb elég pénzünk volt. El is vitt végül is minket oda. Itt elfogyott az összes dínárunk. De megörültünk mivel nyüzsgött még az élet a plázában.

A Dubai Mall este 11 körül

 Ezért elkezdtünk keresni egy pénzváltót. Útközben megálltunk fotózkodni , mivel egy Guiness rekorder akvárium jött velünk szembe. A Dubai Mall elég pazar kis pláza, rengeteg üzlet, rengeteg szinten, hihetetlen luxus áradt mindenhonnan.

A képen nem látszik a rekord méret, de valójában hatalmas volt

Ezt is muszáj volt lefotózni (Biának tetszett volna:))

Mikor odaértünk a váltóhoz az előttünk lévőnek még váltottak pénzt,de nekünk nem. Az összes váltó bezárt mire odaértünk. Ekkor jött volna az a megoldás, hogy bankkártyáról veszünk ki pénzt,de persze, hogy egyikünk bankkártyája sem volt nálunk. Kicsit megijedtünk, hogy hogyan tovább ugyanis már éjfél volt autópálya volt csak a közelben, azon lehetett volna megközelíteni a városközpontot ahol lakunk. Ekkor még egy utolsó próbálkozásból megpróbáltuk a közeli 5*os hotelben beváltani a pénzünket. Elmondtuk nekik a storynkat, ami kicsit hitetlennek tűnt, de megszántak minket és válthattunk náluk dollárt. Ezután gyorsan hazataxiztunk. Persze ez sem ment simán mivel a Hotelnek volt két apartman háza is és mindkettőhöz elvitt minket a taxis, mikor mondtuk neki, hogy tegyen ki és onnan hazamegyünk. Az utolsó esténk ilyen kalandosra sikerült. Este még skypeoltunk kicsit majd bepakoltuk a csomagokat és 3körül le is feküdtünk. Másnap reggel 5 körül keltünk és indultunk Melbourne-be,de ez már egy másik történet. Ezt valószínű, hogy Dóri írja már, ha nem zsarol meg egy újabb reggelivel...

Indulunk a repülőtérre, metróval 15 perc

Dubai reptéren

Ott a Melbourne-i járatunk!

Elhagyjuk Dubai-t, irány Melbourne! :)