Megérkeztünk Ausztráliába! Első nap és első benyomások

Elég hosszú bejegyzést sikerült írni, remélem örültök neki kedves Olvasók :) kicsit le vagyunk maradva az írással, de sok volt a dolog (munka, albérlet keresés) valamint napokig nem volt internetünk, de igyekszünk behozni a lemaradást és minél többet írni :)

Június 12.-én reggel 09:35kor indult a repülőnk Ausztráliába, Melbourne-be Dubaiból. Mivel 3 órával előbb ott kell lenni a repülőtéren ezért elég korán ott keltünk, kb. 5:30kor. Az előző napi eltévedésnek és éjszakába nyúló bolyongásnak köszönhetően elég fáradtak voltunk, hiszen kb. fél2-re értünk haza, ezután kellett még gyorsan bepakolnunk. Összesen 2-3 órát aludtuk aznap, de reggel összekaptuk magunkat, és azzal motiváltuk magunkat a kelésre, hogy a 16 órás repülőút alatt úgyis tudunk aludni.

A Dubai reptéren minden simán ment, becsekkoltunk, várakoztunk, majd felszálltunk a gépre. 12-13h között kaptunk ebédet, ami megint több fogásos volt, Balázsnak sok zöldséges kaja volt, én pedig csirkét kértem. (A húsevőknek meg van az a kiváltsága, hogy mindig két főétel közül választhatnak :)

Így azért könnyebben ki lehet bírni az utat: finom kaja, filmnézés és alvás

A repülőút nem volt annyira szörnyű, mint amennyire számítottunk. A 16 óra egyébként is 2 részre volt osztva, Szingapúrban volt egy technikai megálló, ekkor ki kellett mennünk a repülőtér várótermébe, de 30-40 perc múla már újra a gépen voltunk. Szingapúrból nem sokat láttunk, de felülről kivilágítva nagyon szép volt.

Szingapúrban várakozunk

A szingapúri megálló után Melbourne felé vettük az irányt

A fennmaradó időt alvással és filmezéssel ütöttük el, az adatbázisukban meg volt a Grace Klinika pár része, valamint Family Guy, így egyikünk sem unatkozott :)

Melbourne-is idő szerint reggel 07:40kor, otthoni idő szerint este 23:40kor érkeztünk meg Ausztráliába. A leszállás előtt mutattak egy kis filmet, hogy mit nem lehet bevinni Ausztráliába, és mik a szabályok. Hát az biztos, hogy nagyon odafigyelnek mindenre (étel, fűszerek stb. nem vihető be) kicsit aggódtam, mert kagylót sem lehet bevinni az országba, de erre nem gondoltam amikor Dubai-ból elhoztam két pici kagylót emlékbe, amit persze 1 óráig kerestem, de végül meglett. A kicsekkolásnál ezen aggódtam, Balázs meg nyugtatott, hogy nem lesz semmi és igaza is volt, megmutattuk és nem mondtak semmit. Ahhoz képest, hogy mennyire szigorúnak tűnnek a szabályok, semmi extra átvizsgálás nem volt, gyorsan ki tudtunk csekkolni. Amikor megérkeztünk, már akkor éreztük, hogy szeretni fogjuk ezt az országot. Az egész hely élt, az utasoknak segítettek eligazodni, az ottani dolgozók vidámak és segítőkészek voltak, 10 perc alatt 2x jöttek oda hozzám, hogy ugye minden rendben van, megvannak-e a csomagjaim és tudnak-e esetleg segíteni valamiben. Az ittlétünk alatt is folyamatosan ezt érezzük, az emberek szeretnek itt lenni, jól érzik magukat a bőrükben. A jófej dolgozók pedig még az utasokat is felvidították, az egyik mikrofonos srác, aki irányította az utasokat, odaszólt az egyik fiúnak, hogy „Mosolyogj napsugaram!” (Keep smiling sunshine) Ettől persze mindenki felderült, nekünk is jó kedvünk lett.

Miután megérkeztünk átöltöztünk és kicsit felfrissítettük magunkat, majd elindultunk a szállás felé, ami egy elég érdekes sztori. A költséghatékonyság nevében és hogy ne legyünk annyira elveszettek egy ilyen nagy városban úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a couchsurfing-et. A Couchsurfing lényege, hogy egy csomó ember, aki imád utazni és ismerkedni felregisztrál és fel ajánlanak Neked egy „kanapét”, vagyis náluk aludhatsz ingyen. Cserébe nem muszáj elszállásolnod embereket, ha nem szeretnél, vagy ha nincs rá lehetőséget, azt is beállíthatod, hogy csak egy kávét innál az illetővel, vagy éppen utazol és ezért nem tudsz most a lakhelyeden senkivel találkozni.

Kb. 10 kérelmet küldtünk el, és egy (illetve mikor ez már le volt fixálva akkor még egyet) pozitív választ kaptunk (a többiek vagy akkor épp utaztak, vagy más vendégeik voltak). Egy 24 éves lány írta, hogy ő szeretettel vár minket és 4 napot maradhatunk nála. Amikor odaértünk, egy srác nyitott ajtót, kedvesen beinvitált minket. A ház nem teljesen olyan volt, mint amilyennek elképzeltük, hihetetlen rendetlenség volt, minden össze vissza dobálva, és takarítás sem lehet a kedvenc elfoglaltságuk.

Ebben az utcában laktunk (ekkor még örültünk:))

Így nézett ki a ház. A képen nem látszik, de nem a legjobb állapotban volt, de ez sem lett volna baj

Ekkor már rendet csináltunk, és a kosz sem látszik a képen, de a falon ezer éves bulimaradvány (kreppapír) A hideget és a dohos szagot nem tudtuk lefényképezni

Rendkívül hideg volt az egész házban, a szobánkban lévő ablakon nulla szigetelés volt, kb. 2cm-es résen jött be a hideg levegő, ami az esti 6 fokoban nem éppen volt kellemes. Annyiban azonban jó volt, hogy saját szobát kaptunk és volt egy elektromos radiátor, amit az első napon még nem kapcsoltunk be udvariasságból, de aztán félretettük a jómodorunkat és esténként 1,5-2 órára mindig bekapcsoltuk. (Egyébként ők mondták, hogy használjuk nyugodtan, csak nem akartuk költségekbe verni őket miattunk)

Ami még plusz poén volt, hogy a hátsó kertben csirkéket nevelgettek. Amikor megérkeztünk és ez az összlátvány fogadott minket kínomban kb. 10 percig csak röhögtem. Elején tényleg kicsit sokkoló volt, de mivel egész nap a városban barangoltunk, így az estéket ki lehetett bírni. Amúgy pedig nagyon kedvesek voltak a szállásadóink, elvittek minket bevásárolni, használhattuk a konyhájukat, megmutatták a városközpontot, segítettek a városban való eligazodásban. De elég laza hippi-alter-bölcsész arcok voltak, hosszúhajúak, szőrösek, fura ruhákban (az egyik egy hosszú piros zokniban rohangált, ami kilógott a csizmájából:D) és sokat zenéltek. Az egyik srác egész nap csak gitározott és énekelt, nem volt jobb dolga :D Elsőnek 4 emberrel találkoztunk, de minden nap megjelent valaki új a házban (aki ott lakott, vagy legalábbis ott aludt) A vicces része a dolognak, hogy volt olyan, hogy a konyhában készítettem a reggelit és azt hittem, hogy Balázs sürög-forog mögöttem, de amikor hátrafordultam, kiderült, hogy valaki teljesen ismeretlen, aki csak annyit szólt hogy „Hi, mizu (hi, how are you doing?)?” meg se lepődött h ott vagyunk, meg se kérdezte, h mit kerestünk ott. Amíg ott voltunk kb. még 3-4 új ember jelent meg, akik szintén csak odaköszöntek kedvesen, és nem foglalkoztak azzal, hogy kik vagyunk. Sokat nem bandáztunk velük, mert mindig egy csomó dolgot beterveztünk egy napra, és mire hazaértünk elég késő volt, vagy épp ők nem voltak otthon.

Visszatérve a szerdai naphoz, megérkezés után gyors bevásárlást iktattunk be, mert elég éhesek voltunk ( a repcsin olyan kis croissant-ot kaptunk reggelire, hogy Balázs vagy 3x repetázott, de még akkor is éhes volt) A második sokk az árak voltak, amire megpróbál az ember felkészülni, de mégis hihetetlen, hogy mindent legalább dupla áron adnak. A legolcsóbb kenyér 400 Ft (a legtöbb 800-1000 Ft között van és csak 0,7 kg-osak), egy 2l-es kóla 500 Ft , az alma 560Ft/kg, a 300g-os előre csomagolt saláta 600 Ft-700 Ft,a szeletes csokik (pl. Twix) 300 Ft körül vannak. A kávé és péksüti különösen drága, egy muffin 3-4 dollár között van, ami 600-800Ft, a legolcsóbb péksüti 400 Ft/db, az elviteles 1,5dl-es kávé 700-800 Ft körül van. A beülős kajáláson annyira még nem gondolkozunk, mivel még a kínaiban sem kapunk 10 dollár (2000 Ft) alatt semmit, így leginkább szendvicseztünk, valamint otthon csináltam vacsira egyik nap tofut, másik nap pedig tésztát. Kétszer is meggondoljuk mielőtt bármit veszünk, főleg amíg nincs lakásunk és munkánk, utána jobban látjuk, hogy mi fér bele a büdzsébe. Azért ilyenkor egy kicsit visszasírjuk a Ráday utca 3 fogásos 890 Ft-os menüjét ...

A vásárlás után pedig a másik szállásadónk szólt, hogy megy be a városközpontba és mehetünk vele, ha van kedvünk. Csatlakoztunk, mivel az volt a tervünk, hogy az időeltolódást úgy hidaljuk átt, hogy csak ausztrál idő szerint este fekszünk le aludni. Ez hihetetlen nehéz feladatnak bizonyult, hiszen amikor dél volt nálunk, akkor otthon még csak hajnali 4. Olyan fáradtak és álmosak voltunk, hogy alig bírtuk nyitvatartani a szemünket, de az átállás miatt és hogy egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy valamit csinálnánk, ezért elindultunk várost nézni.

Melbourne belvárosában

A szállásunk külvárosi részen volt, de kb. 5 perc sétára volt a metró, amivel 20 perc alatt a főutcán találtuk magunkat. A közlekedés itt is egyszerű, habár nem olcsó. A napijegy 7 dollár fejenként, de ezért korlátlanul utazhattunk. Kaptunk egy kártyát, és ezt kellett mindig érvényesíteni, ha felszálltunk valamire. A metrók, villamosok szépek, tiszták, modernek.

Melbourne a metróból

Metrómegálló Melbourne belvárosában

Erről jut eszembe, Ausztrália abban is más, mint Magyarország, hogy az emberek nem keresik a kiskapukat és nem is kell, hogy keressék. Például a repülőn megkérdeztük a lányt, hogy mit csináljunk a kagylókkal, valamint egyszer nem tudtunk jegyet venni a metrón és mindkétszer azt a tanácsot kaptuk, hogy „you should just tell them”, vagyis csak mond el nekik, mi történt, mi a problémád, ne eltitkolni próbáld, vagy a kiskapukat keresni, mert ha arra számítasz, hogy majd nem veszik észre, akkor nagyobb bajban lehetsz utána. Csak mond el, hogy mi történt, tudjanak a problémádról, és akkor tutira nem lesz semmi gond. Furcsa, mert valóban nagyon segítőkészek, megértik, hogy valóban nem tudtál jegyet venni. A másik dolog, hogy itt valóban érted vannak és nem te vagy értük. Itt ha fizetsz egy szolgáltatásért, akkor megkapod azt, ami jár a pénzedért. Például a főutcán a villamosnál legtöbbször volt egy ember, aki csak az utasoknak segített, hogy melyik villamosra szálljanak fel. Látta, hogy egy kicsit elveszettek vagyunk és kérés nélkül odajött hozzánk, mindent elmagyarázott, megmutatott.

Balázs Melbourne főutcáján, a Flinders Street-en

Az eső kicsit rontott az összhatáson, de azért már ekkor imádtunk itt lenni :)

A délutánt tehát a városban töltöttük Az egyik srác épp a könyvtárba tartott, és felajánlotta, hogy szívesen megmutatja nekünk. Nagyon szép volt a könyvtár, ahová olvasójegy nélkül beengedtek minket, és ingyenesen lehetett internetezni bárkinek, aki oda betéved.

Ezek a képek a könyvtárban készültek:

A könyvtár így nézett ki belülről. Nagyon szép volt, tipikusan olyan, mint amit a filmekben látsz

Persze Balázs nem bírta ki, hogy ne nézze meg az Index-et (hiszen már egy órája nem nézte meg! :D)

A könyvtár után visszamentünk a főutcára, sétálgattunk.

Balázs már épp feladta volna a nézelődést, amikor szembejött velünk ez a számítógépes játékokat árusító bolt. Ezzel még nyertem kb. fél óra nézelődést :))

Amikor először megérkeztünk, úgy gondoltuk, hogy a 15 fok annyira nem is hideg, de tévedtünk. 2 pulcsiban szaladgáltunk, mivel a kabát, amit magunkkal hoztunk nagyon vékony volt. Délután még csepegett is az eső. Szerencsére az ezt követő napokban nagyon szép idő volt, főleg délutánonként, ekkor mindig kisütött a nap és egy kicsit melegebb is volt, de estére mindig nagyon lehűlt, 5-6 fok körül volt, valamint a reggelek is nagyon hidegek voltak. Ezért a következő napokon is csak 10-11 körül indultunk mindig útnak, a fagyoskodás helyett aludtunk, délután pedig élveztük a napsütést.

Melbourne belváros

A délután további részét tehát nézelődéssel töltöttük, és a hidegre hivatkozva ezt a sapit kaptam magamtól :)

Fél5körül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, mert fáradtak voltunk. Várunk a metróra, Balázs közben művelődik :))

Az aznapi terv 1,5 óra alvás, majd blogírás, netezés és a másnap megtervezése volt. Annyira nem jött össze, mivel 17h körül lefeküdtünk pihenni, és másnap reggel 6:30kor ébredtünk, amikor úgy döntöttünk, hogy még mindig fáradtak vagyunk és végül fél12kor ébredtünk és keltünk. Az időeltolódás és a repülőút nem kicsit kiütött bennünket, a nagy alvás után már egész jól éreztük magunkat és a reggeli/ebéd után újra nyakunkba vettük a várost. De ez már a Balázs része :P

Még egy mókás dolog:

Balázs ezt a házat nézte ki nekünk. Lehet, hogy nem látszik, de nem kicsit leigázott, de gondolta pont ezért olcsón meg lehet venni és Laci, anyukája testvére és az én apum majd rendbehozzák :D