Cápamese: Dubai 1.nap - avagy egy város a sivatagban

Dóri sikeresen megírta az utazásunk első részének a történetét. Most már én is értem, hogy miért kellene rögtön leírni a történteket a blogban, ugyanis annyi minden történt azóta, hogy nehéz visszaemlékezni az összes eseményre. De megerőltetem magam...

A repülőúton én igen keveset kb 1 órát aludtam, hála az ice-nek (information,communication ,entertainment center). Ennek ellenére kipihenten érkeztünk meg a reptérre. A reptér amire érkeztünk 2008-ban adták át, ezért igen újnak számít, amit látni lehetett. Legelső meglepetésünk akkor ért minket, amikor a vízum igényléshez retina fényképet csináltak rólunk. A határőr aki ezt intézte, feltette a lábát az asztalra és igen lekezelő hangnem beszélt velünk, majd a végén meggyűrte és úgy dobta elénk a vízumot. Ezen igen meglepődtünk, és egy kicsit elvette a kedvünket. Ezután viszont simán ment a vízum ellenőrzése.


Dubai reptéren, Dórira várva

A reptérről metróval mentünk a hotelünkbe, ami a város központban volt található, így könnyű volt megközelíteni. Mondhatom a metró sem hasonlított az itthoni metrókhoz. A metrót 2009ben, szeptember 9.-én, 9 óra 9 perckor adták át. Gondolom milyen izgalom lett volna ha csúsznak vele egy pár órát, várhatnak több mint egy évet, hogy egy hasonló időpontot találhassanak. A metróban kicsit eltévedtünk, de készségesen jöttek segíteni a metró alkalmazottjai, akik szinte tökéletes angolsággal segítettek.A metrókocsik modernek, és nagyon tiszták voltak. Ugyanez igaz a buszokra is, amelyek ráadásul nagyon gyakran jártak, így a tömegközlekedés szempontjából 5öst érdemel Dubai, habár a jegyvásárlással voltak nehézségeink.

Dubai metró aluljáró, szinte a Blahán éreztük magunkat

A hotelbe mivel reggel 8kor érkeztünk be sajnos még nem tudtunk becsekkolni,csak a táskákat lerakni. Ezért elmentünk a már előre megváltott városnéző túrára.

Dóri a hotelünk közelében

Már a hotelbe menet is megéreztük, hogy mégiscsak a sivatagban vagyunk, 40-45° körül lehetett, ami már szinte elviselhetetlen volt. Amit tovább tetőzött, hogy mindenhol beton volt, ami öntötte magából vissza a meleget. 10 percnél többet szinte nem bírtunk kint a szabadban. Szerencsére, hogy szinte az összes épület és jármű, így a városnéző busz is légkondicionált volt. Ez egyrészt nagyon kellemes volt, de amikor tiszta vizesen beszálltunk, akkor egy kicsit tartottunk attól, hogy meg fogunk fázni. 10-20 perc kint tartózkodás után szinte csavarni lehetett a pólónkból a vizet. Ekkor különösen örült Dóri, hogy nem lehet kint a válla, és csak térd alatt érő nadrág lehetett rajta, így még elviselhetetlenebb volt számára a hőség. A buszon próbáltuk meg átvészelni azt a pár órát ami a déli becsekkolásig tartott. De a buszon előjött, hogy nem aludtunk pár napja rendesen, ezért Dóri párszor bealudt, később tehettük meg újra az utat , hogy neki is megmaradjon. A városnézés két részből állt. Mi a rövidebbel kezdtük, ami a belvárosban ment. Itt a régebbi épületeket, és a helybélieket valamint a piacokat figyelhettük meg. Érdekes volt, de lehetett érezni, hogy mivel az ország még igen fiatal, nincsen nagyon sok látnivalója. Ami érdekes volt, hogy mennyire próbálták a sivatagot eltüntetni.

Ezen a képen is látszik, hogy minden kis területet igyekeznek benövényesíteni, ehhez persze rengeteget is locsolnak ...

Egész nap öntöztek mindenhol, és próbálták fenntartani a növényeket, de lehetett látni, hogy ezeket nem sivatagra találták ki. Óriási pazarlásnak tartottuk...

Dubai belvárosa

Mielőtt visszamentünk volna a szállásunkra,elmentünk egy élelmiszerboltba ahol több meglepetés is ért minket. Az árak, azaz elsősorban ezek hiánya. Sehol nem voltak kiírva az árak, az elején még megkérdeztük mindegyiknek az árát, utána inkább már nem szaladgáltunk egyesével, hanem randomra megvettük a dolgokat. Az árak azonban viszonylag alacsonyak voltak főleg <spoiler> Mellbourne-hez képest. </spoiler>

Miután becsekkoltunk a hotelbe ledőltünk egy órára. Utána elindultunk a piac felé. Mint kiderült már későn indultunk, ugyanis tájékoztattak , hogy már bezárt. Ekkor azt találtuk ki ,hogy mivel tartozik egy ingyenes hajóút a buszjegy mellé ezért megnézzük azt. Legalább egy órával előtte odaértünk, hogy biztosan legyen helyünk a buszon. A hajó megálló közelében sajnos nem volt semmi látnivaló, vagy étterem ,ezért sétálással töltöttük a 45 fokban ami nem volt egyszerű. Majd a hajó indulás előtt egy igen furcsa dolog történt, valami hihetetlen, valami leírhatatlan, ezért inkább meg sem próbálom....

...nah jó lehet, hogy mégis :D Hirtelen kezdett elsötétedni minden, a látó távolság radikálisan lecsökkent, akkor jöttünk rá, hogy homokvihar tört ki. Errefelé ez mindennapos dolog lehet, ugyanis az egész város homokon fekszik, amit egy kisebb szellő is felforgathat. Ezért indulás előtt 5 perccel közölték, hogy a hajókázás elhalasztva, holnapra. Örültünk neki nagyon. Úgy gondoltuk, hogy ez egy isteni jel, hogy menjünk vissza a hotelbe és aludjunk még egy órát, ezért ezt is tettük. Itt nem olyan sok képet csináltunk, mert már merült a fényképező és nem volt pótaksink.

Ez a kép telefonnal készült, így nem a legjobb minőség, de a lényeg látszik: Balázs mögött látható épület a homokvihar előtt még teljesen jól kivehető volt

Este nem igazán volt kedvem felkelni, de mégis sikerült Dórinak,és végül is megérte. Kimentünk este a városba és a következő meglepetés ért minket. Este 10 körül még élt a város! Hajat vágtak, füvet nyírtak és locsoltak amin már lassan meg sem lepődtünk. Sétáltunk a tengerparton és az elektronikus piacon kicsit, ami teli volt mindenféle kacattal Dórinak,nekem meg sok érdekességgel. Viszont ahogy elmentünk egy bolt mellett és meglátták, hogy nézzük a kirakatott,azonnal ott termett a tulaj és mindenfélét tukmált ránk, ami eléggé idegesített azért elég hamar eljöttünk onnan. Este 12 körül érkezhettünk meg a Hotelbe hulla fáradtan. Nemsokkal később lefeküdtünk, ugyanis másnak korai kelést terveztünk, mivel sok minden volt betervezve még az utolsó napba.

Végezetül néhány kép az esti Dubai sétánkról: