Living the American Dream - Új kontinens, új kaland

Balázs ügyesen megírta az első bejegyzésünket, így most rajtam a sor :) Megbeszéltük, hogy hetente írunk, de felváltva, így havonta 2 bejegyzést kell írnunk fejenként. Igyekszünk tartani magunkat ehhez :)
Szóval, kezdem az elején. Először is röviden arról, hogy mit keresek Los Angeles-ben: kaptam egy négyhónapos, tengerentúli ösztöndíjat Amerika egyik legjobb egyetemére a UCLA-re. Nagyon szerencsés vagyok, mert a UCLA valóban magas presztízsű egyetem és akárkinek megemlítem kint, hogy a UCLA-n vagyok cserediák, mindenki elámul és megjegyzi, hogy mennyire okos lehetek :D Az egyetemen még nem voltam, mivel még nem kezdődött el, így erről később írok részletesebben.

Csütörtökön reggel indultam el ezúttal a világ másik végére. Az indulást megelezően számos búcsúbuli szerveződött, családi búcsúbuli, csajos, össznépi, ezúttal is köszönöm mindenkinek, tündériek vagytok és már most hiányoztok :)

Búcsúzás a csipet-csapattól

Csajokkal

Keresztlányommal, akivel megbeszéltem, hogy majd karácsony után találkozunk, de majd itt írok a télapónak, hogy hozza ide az ajándékát én pedig hazaviszem neki :))

Csütörtökön Anyu, Apu és Balázs kisért ki a reptérre. Nem mondom, hogy könnyű volt a búcsúzás, hiszen egyedül kellett nekivágnom a nagy útnak és az újabb ismeretlennek. Balázs egy hét múlva utazik utánam, ami nem sok idő, mégis meg voltam egy kicsit rémülve, hogy vajon hogyan fogok boldogulni egyedül. 

Búcsú anyuéktól

 A repülőút rendben volt, leszámítva azt az apróságot, hogy Londonban csupán 20 percem volt megtalálni a Los Angelesi járatot, ráadásul két biztonsági ellenőrzésen is túl kellett esnem. A 10kg-os kézipoggyásszal sprinteltem, de szerencsére időben odaértem. Futás nélkül nem biztos, hogy ment volna, hihetetlen kevés időt hagytak a csatlakozó járatnak. De rájöttem, hogy egészen élvezem a repülést, filmeztem, aludtam, és még a kaja is finom volt. Amikor leszálltam, akkor egy órába telt mire kiértem, hiszen újabb biztonsági ellenőrzések, vízumpapírok kitöltése stb. De mindenki nagyon kedves volt, a bácsi aki ellenőrizte a csomagot megkérdezte, hova valósi vagyok és amikor elmondtam, hogy magyar utána 2x is megkérdezte, hogy ugye biztosan nincs szalámi a csomagomban, mert azt fel kell tüntetnem :) miután meggyőztem, hogy nem hoztam semmi ilyesmit, utána a lelkemre kötötte, hogy menjek el megnézni az egyetemem amerikai focicsapatát, mert ebben az évben nagyon jól teljesítenek és ezt látnom kell. Tehát ez már fel is került a bakancslistára :)

Szerencsére a kijáratnál várt az egyik rokonunk, akivel csupán 1x találkoztam korábban, de egy tündér :) Hihetetlen szerencsés vagyok, hogy őt ismerem, rengeteg dologban segít. Ő segített lakást is találnom, így az első utunk a lakáshoz vezetett, amit teljesen vaktában foglaltam le, csak annyit tudtam, hogy közel van az egyetemhez, 2 szobás, és egy negyedik lakótársat keresnek. Mivel ilyen rövid időre nagyon nehéz találni, ezért úgy döntöttem, hogy akármilyen a lakás, 4 hónapra teljesen meg fog felelni, nem voltak nagy igényeim. A lakás felülmúlta az elképzeléseimet. A környék hihetetlen jó, minden van a közelben, szupermarket, kajáldák, piac, boltok és persze az egyetem. Nagyon szépek és tiszták az utcák, nincsenek veszélyes arcok eddig. Holnap tervezem kicsit jobban bejárni a környéket, kíváncsi vagyok mit fedezek még fel. 

Kilátás az erkélyünkről, a jobboldalon a kék-piros Amerika egyik legjobb burgerezője, In-N-Out, vigyázni kell vele vagyis a kalóriákkal :))

 A lakásba szombaton költöztem be, két estét a rokonunknál töltöttem San Diego-ban. A költözködés nem volt egyszerű, a nagynénikém és én cipeltünk mindent fel, ágytól kezdve a komódon át mindent. 

                                                                       Költözködtünk :)

A nap végére hihetetlen elfáradtam, már csak azért is, mert mindkét nap reggel 5kor felébredtem és egyszerűen nem bírtam tovább aludni. Az átállás kicsit nehezebben megy, mint Ausztráliában, itt este 8kor már nagyon fáradt vagyok, és hajnal 5nél nem tudok tovább aludni. Nem gond, 1-2 nap és rendben leszek.

Az itteni albérletekkel kapcsolatban érdekesség, hogy minden albérletet bútorozatlanul adnak ki, így mindent Neked kell hoznod, kivéve a konyhabútort. Ilyenkor jó kis bútorokat lehet levadászni, mert akik kiköltöznek sokszor a garázsban hagynak egy csomó dolgot, hiszen drágább az elszállíttatás, mint maga a bútor. Így tettünk szert a nappalinkban található négy székre is :) Egy tévét is levadásztunk, de a lányok nem biztos, hogy be akarják szereltetni a kábeltv-t, én pedig rájuk hagyom ezt a döntést, de tv van, ez már biztos.

Ami a lakótársakat illeti, eddig csak a szobatársammal találkoztam, aki hihetetlen aranyos.  Nagyon kedves, segítőkész, és megígérte, hogy ha visszajön (egy hetet a szüleinél tölt), akkor utána csinálunk egy kis városnézést. Egyébként kolumbiai lány, 5 éve költöztek Kaliforniába. Meg is beszéltük, hogy ő spanyolul megtanít egy pár szót nekem, én pedig magyarul. Igen, ő kért meg, hogy pár szót tanítsak meg neki magyarul, mert nagyon szeret nyelveket tanulni. Remélem a félév további részében is jól kijövünk majd!

Akkor végezetül pár kép a lakásról:

                                           A konyha

A szoba bal oldala az enyém :)

 

A nappali, ez még elég hiányos, egy kanapé jól jönne :)