Még kint Sydneyben elkezdtük tervezgetni a következő utunkat Dórival. Emlékszem Dóri kérdezgette, hogy melyik egyetemeket jelölje meg, milyen tárgyakat vegyen fel 1 év múlva. Nekem ez akkor nagyon távolinak tűnt, meg Sydneyben voltunk, úgy éreztem kicsit mintha innen soha nem mennénk haza, ezért általában leráztam egy pár "Igen, az jó lesz! Ezt jelöljük meg!" mondattal. Igazából fel se fogtam, hogy ezzel a következő nagy kalandunkat alapozzuk meg. Ausztrália után volt két hét új-zélandi túra, tehát tele emlékekkel, élményekkel tértünk haza, ezért ekkor sem volt eszemben Amerika.
Mikor hazaértünk folytattuk az egyetemet, jó volt kicsit megint vissza rázódni a hétköznapokba. Engem felvettek az AIT-re ami teljesen lekötött. Ezt az "egyetemet" Bolyár Gábor a Graphisoft és a Graphisoft Park tulajdonosa alapította elsősorban Észak- Amerikai diákoknak. Nagyon örültem, hogy felvettek, ugyanis teljesen angolul folyt itt az oktatás, és az amerikai csoporttársaktól is sokat lehetett tanulni.
Aztán hirtelen azon vettem észre magamat, hogy alig van pár hónap hátra és Dóri megy Amerikába nekem meg még semmi sincs elintézve. Elkezdtem gyakornoki pozíciókat keresgélni. Persze ez nem megy ilyen egyszerűen mint utólag kiderült. A vízum itt a szűk keresztmetszet. Ha tanulni iratkozol be akkor, nem dolgozhatsz, viszont létezik direkt gyakornoki vízum. De ekkor itthonról kell megpályázni a pozíciót, fel kell, hogy vegyenek valamint szükséged van egy szponzor szervezetre is. Itthon foglalkoznak páran ezzel, viszont ők nem segítenek a munkakeresésben ha találtál egy céget aki alkalmazna, akkor hozzájuk kell menni, hogy legyenek a szponzorjaid. Nem egyszerű, úgy kiküldeni az önéletrajzodat, hogy nincs vízumod, és a világ másik végén laksz. Bár érdekes volt, hogy az egyik cég amelyiknek elküldtem a CV-met érdeklődött, már az interjút tervezgettük, mikor hosszas emailezés után több szponzor megkeresése is kudarccal zárult. Jó pár hetem ráment erre, míg kiderült, hogy vakvágányra futottam. Mikor a hivatalos szponzorokat kerestem a nagykövetség honlapján, akkor találtam egy érdekes lehetőséget, a HAESF-et. Ők különböző ösztöndíjakkal támogatják a magyar egyetemistákat, szakmabeliket. Pont volt gyakornoki programjuk is, úgyogy rögtön éltem is a lehetőséggel és elkezdtem gyűjteni a dokumentumokat. Sok reményt nem fűztem hozzá, de gondoltam egy próbát megér. Meglepődtem mikor egyszer hívtak, hogy akkor mehetek interjúzni. Még ekkor sem gondoltam, hogy lesz ebből valami is. Az interjú előtt persze nagyon izgultam, viszont meglepetésemre nagyon jól sikerült. Az interjúztatóak is nagyon kedvesek voltak, és szerencsére mindent értettem amit kérdeztek! :) Az interjú után kezdtem érezni, hogy lehet, hogy lesz mégis itt valami keresnivalóm. Közben elkezdtem keresni korábbi HAESF-esek blogjaira, ekkor olvastam, hogy az egyik srác a SAP-nál volt gyakornok. Eljátszottam én is a gondolattal, hogy mi lenne ha...de persze akkor esélytelennek gondoltam. Egyik nap viszont jött az e-mail, hogy sikeres volt az interjúm, megkaptam az ösztöndíjat! Ez hihetetlen volt, nem igazán fogtam fel sokáig, hogy mi történt. Talán még most sem, majd ha kint leszek. Ekkor foglalták össze, hogy mégis mit takar ez az ösztöndíj. A lényege, hogy nem a cégtől kapod a fizetésedet, hanem az ösztöndíjadból kell fedezni, a kinti költségeket. Szerencsére mint kiderült, elég nagylelkűek voltak az ösztöndíjak meghatározásakor, elegendő lesz az alapvető szükségletekre. Kaptam továbbra egy személyes kapcsolattartót Amerikából is aki segített az elhelyezkedésben. Tényleg nagyon sokat segített és nagyon kedves volt. Először a CV-met és a motivációs levelemet írtuk át kb teljesen amerikai stílusúra. (én előtte is azt hittem, hogy abban van és, hogy profi az egész, persze, hogy nem volt az).
Ekkor jött el, hogy melyik céget próbáljuk meg először. Én az esélytelen nyugalmával mondtam, hogy kezdjük a toppal azaz az SAP-val. Kiderült, hogy érdeklem őket aminek nagyon megörültem természetesen. A következő körök a Skypeos ill. telefonos interjúk voltak. Vegyes érzelmekkel gondolok ezekre, volt amelyik jobban sikerült, volt amelyik szerintem kevésbe. Sajnos pont az utolsót nem éreztem sikeresnek, ezért le is mondtam az SAP-ról. Viszont pár hét után jött az email, hogy alkalmaznának mikor tudnék kezdeni!! Tényleg hihetetlen tűnt, hogy engem innen felvettek Amerikába az SAP-hoz.
Ezután még jó pár papírmunkás, szkenneléses, vízumos kör maradt hátra, de ez már semmi volt a korábbiakhoz képest. Pár hete a vízumom és a repjegyem is megvan, tehát lassan sínen vannak a dolgok.
Persze mind ez szép és jó, de van pár gyengesége az egésznek. Dóri Los Angelesben tanul majd az egyetemen, én meg San Francisco közelében leszek ami, attól függetlenül , hogy egy megyében vannak igen nagy távolságra leszünk. Ezt hétvégi találkozgatásokkal, kirándulásokkal próbáljuk, majd feloldani. Továbbá, én egy évre nyertem el az ösztöndíjat míg ő félévig lesz az egyetemen. ezen is dolgozunk majd ezerrel! :)
Ez lenne a történetünk, amennyiben kérdésetek van írjatok nyugodtam e-mailt! Legközelebb valószínű, hogy már csak kintről jelentkezünk! :)
Mikor hazaértünk folytattuk az egyetemet, jó volt kicsit megint vissza rázódni a hétköznapokba. Engem felvettek az AIT-re ami teljesen lekötött. Ezt az "egyetemet" Bolyár Gábor a Graphisoft és a Graphisoft Park tulajdonosa alapította elsősorban Észak- Amerikai diákoknak. Nagyon örültem, hogy felvettek, ugyanis teljesen angolul folyt itt az oktatás, és az amerikai csoporttársaktól is sokat lehetett tanulni.
Aztán hirtelen azon vettem észre magamat, hogy alig van pár hónap hátra és Dóri megy Amerikába nekem meg még semmi sincs elintézve. Elkezdtem gyakornoki pozíciókat keresgélni. Persze ez nem megy ilyen egyszerűen mint utólag kiderült. A vízum itt a szűk keresztmetszet. Ha tanulni iratkozol be akkor, nem dolgozhatsz, viszont létezik direkt gyakornoki vízum. De ekkor itthonról kell megpályázni a pozíciót, fel kell, hogy vegyenek valamint szükséged van egy szponzor szervezetre is. Itthon foglalkoznak páran ezzel, viszont ők nem segítenek a munkakeresésben ha találtál egy céget aki alkalmazna, akkor hozzájuk kell menni, hogy legyenek a szponzorjaid. Nem egyszerű, úgy kiküldeni az önéletrajzodat, hogy nincs vízumod, és a világ másik végén laksz. Bár érdekes volt, hogy az egyik cég amelyiknek elküldtem a CV-met érdeklődött, már az interjút tervezgettük, mikor hosszas emailezés után több szponzor megkeresése is kudarccal zárult. Jó pár hetem ráment erre, míg kiderült, hogy vakvágányra futottam. Mikor a hivatalos szponzorokat kerestem a nagykövetség honlapján, akkor találtam egy érdekes lehetőséget, a HAESF-et. Ők különböző ösztöndíjakkal támogatják a magyar egyetemistákat, szakmabeliket. Pont volt gyakornoki programjuk is, úgyogy rögtön éltem is a lehetőséggel és elkezdtem gyűjteni a dokumentumokat. Sok reményt nem fűztem hozzá, de gondoltam egy próbát megér. Meglepődtem mikor egyszer hívtak, hogy akkor mehetek interjúzni. Még ekkor sem gondoltam, hogy lesz ebből valami is. Az interjú előtt persze nagyon izgultam, viszont meglepetésemre nagyon jól sikerült. Az interjúztatóak is nagyon kedvesek voltak, és szerencsére mindent értettem amit kérdeztek! :) Az interjú után kezdtem érezni, hogy lehet, hogy lesz mégis itt valami keresnivalóm. Közben elkezdtem keresni korábbi HAESF-esek blogjaira, ekkor olvastam, hogy az egyik srác a SAP-nál volt gyakornok. Eljátszottam én is a gondolattal, hogy mi lenne ha...de persze akkor esélytelennek gondoltam. Egyik nap viszont jött az e-mail, hogy sikeres volt az interjúm, megkaptam az ösztöndíjat! Ez hihetetlen volt, nem igazán fogtam fel sokáig, hogy mi történt. Talán még most sem, majd ha kint leszek. Ekkor foglalták össze, hogy mégis mit takar ez az ösztöndíj. A lényege, hogy nem a cégtől kapod a fizetésedet, hanem az ösztöndíjadból kell fedezni, a kinti költségeket. Szerencsére mint kiderült, elég nagylelkűek voltak az ösztöndíjak meghatározásakor, elegendő lesz az alapvető szükségletekre. Kaptam továbbra egy személyes kapcsolattartót Amerikából is aki segített az elhelyezkedésben. Tényleg nagyon sokat segített és nagyon kedves volt. Először a CV-met és a motivációs levelemet írtuk át kb teljesen amerikai stílusúra. (én előtte is azt hittem, hogy abban van és, hogy profi az egész, persze, hogy nem volt az).
Ekkor jött el, hogy melyik céget próbáljuk meg először. Én az esélytelen nyugalmával mondtam, hogy kezdjük a toppal azaz az SAP-val. Kiderült, hogy érdeklem őket aminek nagyon megörültem természetesen. A következő körök a Skypeos ill. telefonos interjúk voltak. Vegyes érzelmekkel gondolok ezekre, volt amelyik jobban sikerült, volt amelyik szerintem kevésbe. Sajnos pont az utolsót nem éreztem sikeresnek, ezért le is mondtam az SAP-ról. Viszont pár hét után jött az email, hogy alkalmaznának mikor tudnék kezdeni!! Tényleg hihetetlen tűnt, hogy engem innen felvettek Amerikába az SAP-hoz.
Ezután még jó pár papírmunkás, szkenneléses, vízumos kör maradt hátra, de ez már semmi volt a korábbiakhoz képest. Pár hete a vízumom és a repjegyem is megvan, tehát lassan sínen vannak a dolgok.
Persze mind ez szép és jó, de van pár gyengesége az egésznek. Dóri Los Angelesben tanul majd az egyetemen, én meg San Francisco közelében leszek ami, attól függetlenül , hogy egy megyében vannak igen nagy távolságra leszünk. Ezt hétvégi találkozgatásokkal, kirándulásokkal próbáljuk, majd feloldani. Továbbá, én egy évre nyertem el az ösztöndíjat míg ő félévig lesz az egyetemen. ezen is dolgozunk majd ezerrel! :)
Ez lenne a történetünk, amennyiben kérdésetek van írjatok nyugodtam e-mailt! Legközelebb valószínű, hogy már csak kintről jelentkezünk! :)
Ügyes voltál Bazsi!Büszkék vagyunk rád!Szorítunk azért ,hogy a későbbiekben is vágyaitok ,terveitek valóra váljanak!
VálaszTörlés