Utazás + első napok SF-ben

Mivel a Los Angelesi kirándulás, nagyobb falat továbbá a képek is Dórinál vannak ezért úgy gondoltam, hogy röviden leírom az utazásomat és első napjaimat San Franciscoban.

A repülés eléggé megviselt, ugyanis csak nagyon keveset tudtam aludni. Elég meleg volt a gépen valamint világosban repültünk végig, ami igencsak megnehezítette a pihenést. Ezért az úton éltem az ingyen alkohol lehetőséggel és jó pár pohár bort magamba öntöttem, a mellettem ülő idősebb mormon hölgy legnagyobb meglepetésére. :)

Szerencsére a papírokkal és a vízummal valamint a Jang-gal a kínai kisgyerekkel a táskámban sem volt semmi gond, ezért simán átmentem az összes ellenőrzésen. A reptéren Dóri várt, kicsit megkésve :D. Ezután két napnyi tömény szórakozás, valamint sorba állás következet, de ez már csak a következő bejegyzésben részletezzük!

LA-ből SF-be az út nem volt hosszú, kicsit több mint 1 óra. Viszont a reptérről a szállásom a google maps szerint majdnem 2 óra lett volna 20 perc gyaloglással a 3 csomaggal. Ez eléggé félelmetesnek tűnt, de óriási szerencsémre az egyik lakótársam pont kikísérte a barátnőjét a reptérre így visszafele fel tudott venni.

A Szilícium-völgyben található nagyobb cégek névsora. 

Mikor mentünk a szállás felé érdekes volt hallgatni, hogy "-Arra felé a Google campus van. Balra a Facebbok központ. Egyenesen a Standford található." A környék egy kertvárosi övezet, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyon szép és biztonságos környék. Az emberek kedvesek figyelmesek, viszont óriási távolságok vannak. A legközelebbi bolt 15 perc sétára van. A központ 20 percnyire, míg a bevásárló központ több mint egy óra. A bevásárló központ is nagy terülten helyezkedik el és az egyes üzletek külön épületben egymástól akár 10 percnyire helyezkednek el. Éppen ezért senki nem jár gyalog (rajtam és a hajléktalanokon kívül).  A tömegközlekedés sem túl rózsás. A buszok nagyon ritkán járnak, továbbá a nagy dugók miatt kiszámíthatatlanok is. Valószínű, hogy hamarosan beszerzek egy biciklit, aztán majd talán az autó projekt is beindul vmikor...

A második nap elbuszoztam a bevásárló központba. Megnyitottam a bankszámlámat, amire remélhetőleg megjön az ösztöndíj, továbbá Jang sem sérült meg nagyon az úton, így talán jó pénzt kapok érte is :D Vettem továbbá hálózsákot, meg túrót amit nem eszek. Tehát a bevásárlás sikeresnek mondható. A "szobám" rögtön a bejáratnál van és egy matracból és egy kis szekrényből áll. Nem sok, de jobb mintha 7 idegennel laknék egy szobában. Holnap elkezdem keresni a szállásokat, remélhetőleg minél hamarabb találok vmi lakhatót. Ma könyvtárat is meglátogattam, valamint a környéken sétáltam, mivel a lakótársaim egész nap dolgoznak, én meg senkit nem ismerek rajtuk kívül, így kicsit egyedül vagyok. Ezért várom már , hogy hétfőn elkezdjek végre dolgozni.

Ezek az első élményeim a San Francisco Bay-ből. Nemsokára újra jelentkezek! ;) 

Hogyan és miért éppen Amerika?

Még kint Sydneyben elkezdtük tervezgetni a következő utunkat Dórival. Emlékszem Dóri kérdezgette, hogy melyik egyetemeket jelölje meg, milyen tárgyakat vegyen fel 1 év múlva. Nekem ez akkor nagyon távolinak tűnt, meg Sydneyben voltunk, úgy éreztem kicsit mintha innen soha nem mennénk haza, ezért általában leráztam egy pár "Igen, az jó lesz! Ezt jelöljük meg!" mondattal. Igazából fel se fogtam, hogy ezzel a következő nagy kalandunkat alapozzuk meg. Ausztrália után volt két hét új-zélandi túra, tehát tele emlékekkel, élményekkel tértünk haza, ezért ekkor sem volt eszemben Amerika.

Mikor hazaértünk folytattuk az egyetemet, jó volt kicsit megint vissza rázódni a hétköznapokba. Engem felvettek az AIT-re ami teljesen lekötött. Ezt az "egyetemet" Bolyár Gábor a Graphisoft és a Graphisoft Park tulajdonosa alapította elsősorban Észak- Amerikai diákoknak. Nagyon örültem, hogy felvettek, ugyanis teljesen angolul folyt itt az oktatás, és az amerikai csoporttársaktól is sokat lehetett tanulni.

Aztán hirtelen azon vettem észre magamat, hogy alig van pár hónap hátra és Dóri megy Amerikába nekem meg még semmi sincs elintézve. Elkezdtem gyakornoki pozíciókat keresgélni. Persze ez nem megy ilyen egyszerűen mint utólag kiderült. A vízum itt a szűk keresztmetszet. Ha tanulni iratkozol be akkor, nem dolgozhatsz, viszont létezik direkt gyakornoki vízum. De ekkor itthonról kell megpályázni a pozíciót, fel kell, hogy vegyenek valamint szükséged van egy szponzor szervezetre is. Itthon foglalkoznak páran ezzel, viszont ők nem segítenek a munkakeresésben ha találtál egy céget aki alkalmazna, akkor hozzájuk kell menni, hogy legyenek a szponzorjaid. Nem egyszerű, úgy kiküldeni az önéletrajzodat, hogy nincs vízumod, és a világ másik végén laksz. Bár érdekes volt, hogy az egyik cég amelyiknek elküldtem a CV-met érdeklődött, már az interjút tervezgettük, mikor hosszas emailezés után több szponzor megkeresése is kudarccal zárult. Jó pár hetem ráment erre, míg kiderült, hogy vakvágányra futottam. Mikor a hivatalos szponzorokat kerestem a nagykövetség honlapján, akkor találtam egy érdekes lehetőséget, a HAESF-et. Ők különböző ösztöndíjakkal támogatják a magyar egyetemistákat, szakmabeliket. Pont volt gyakornoki programjuk is, úgyogy rögtön éltem is a lehetőséggel és elkezdtem gyűjteni a dokumentumokat. Sok reményt nem fűztem hozzá, de gondoltam egy próbát megér. Meglepődtem mikor egyszer hívtak, hogy akkor mehetek interjúzni. Még ekkor sem gondoltam, hogy lesz ebből valami is. Az interjú előtt persze nagyon izgultam, viszont meglepetésemre nagyon jól sikerült. Az interjúztatóak is nagyon kedvesek voltak, és szerencsére mindent értettem amit kérdeztek! :) Az interjú után kezdtem érezni, hogy lehet, hogy lesz mégis itt valami keresnivalóm. Közben elkezdtem keresni korábbi HAESF-esek blogjaira, ekkor olvastam, hogy az egyik srác a SAP-nál volt gyakornok. Eljátszottam én is a gondolattal, hogy mi lenne ha...de persze akkor esélytelennek gondoltam. Egyik nap viszont jött az e-mail, hogy sikeres volt az interjúm, megkaptam az ösztöndíjat! Ez hihetetlen volt, nem igazán fogtam fel sokáig, hogy mi történt. Talán még most sem, majd ha kint leszek. Ekkor foglalták össze, hogy mégis mit takar ez az ösztöndíj. A lényege, hogy nem a cégtől kapod a fizetésedet, hanem az ösztöndíjadból kell fedezni, a kinti költségeket. Szerencsére mint kiderült, elég nagylelkűek voltak az ösztöndíjak meghatározásakor, elegendő lesz az alapvető szükségletekre. Kaptam továbbra egy személyes kapcsolattartót Amerikából is aki segített az elhelyezkedésben. Tényleg nagyon sokat segített és nagyon kedves volt. Először a CV-met és a motivációs levelemet írtuk át kb teljesen amerikai stílusúra. (én előtte is azt hittem, hogy abban van és, hogy profi az egész, persze, hogy nem volt az).

Ekkor jött el, hogy melyik céget próbáljuk meg először. Én az esélytelen nyugalmával mondtam, hogy kezdjük a toppal azaz az SAP-val. Kiderült, hogy érdeklem őket aminek nagyon megörültem természetesen. A következő körök a Skypeos ill. telefonos interjúk voltak. Vegyes érzelmekkel gondolok ezekre, volt amelyik jobban sikerült, volt amelyik szerintem kevésbe. Sajnos pont az utolsót nem éreztem sikeresnek, ezért le is mondtam az SAP-ról. Viszont pár hét után jött az email, hogy alkalmaznának mikor tudnék kezdeni!! Tényleg hihetetlen tűnt, hogy engem innen felvettek Amerikába az SAP-hoz.

Ezután még jó pár papírmunkás, szkenneléses, vízumos kör maradt hátra, de ez már semmi volt a korábbiakhoz képest. Pár hete a vízumom és a repjegyem is megvan, tehát lassan sínen vannak a dolgok.

Persze mind ez szép és jó, de van pár gyengesége az egésznek. Dóri Los Angelesben tanul majd az egyetemen, én meg San Francisco közelében leszek ami, attól függetlenül , hogy egy megyében vannak igen nagy távolságra leszünk. Ezt hétvégi találkozgatásokkal, kirándulásokkal próbáljuk, majd feloldani. Továbbá,  én egy évre nyertem el az ösztöndíjat míg ő félévig lesz az egyetemen. ezen is dolgozunk majd ezerrel! :)

Ez lenne a történetünk, amennyiben kérdésetek van írjatok nyugodtam e-mailt! Legközelebb valószínű, hogy már csak kintről jelentkezünk! :)

Milyen diáknak lenni egy amerikai egyetemen? UCLA – „The place to be”

Ezt a kérdést egyszerű megválaszolni: hihetetlen jó. A hétfő délelőttömet az egyetemen töltöttem a csoporttársakkal, mert el kellett intéznünk néhány adminisztrációs dolgot, és el kell, hogy mondjam, teljesen extázisban vagyok. :)) Egyszerűen lenyűgöző a campus, úgy érzem magam, mint egy hollywood-i film főszereplője. Full-extrás egyetem, még mindig alig térek magamhoz.

Az egyetem olyan nagy, hogy szerintem egyik végéből a másik végébe átsétálni kb. egy óra. Rengeteg épület, minden egyetemi kar egy helyen összpontosul. Annyira szépek az egyetemi épületek, minden tiszta, rengeteg fa, fű, gyönyörű. Még csak 1-2 épületet jártam belülről, de azok nagyon tetszettek.

Az egyetem területe: Az A pontban lakom, az óráim elvileg a B pont körül lesznek

Ha jól emlékszem ez is egy orvosi épület

De akkor jöjjön egy kis lista, hogy miért jó itt diáknak lenni (a lista későbbiekben valószínűleg bővülni fog :)):

1.    ingyenes konditerem és uszodahasználat

A konditerem teljesen felszerelt, rengeteg kardió gép, futópad, taposógép, bicikli, ellipszis, emellett pedig kosár, foci, squash és teniszpályák. Igen, ingyenes, még én sem hiszem el :D egyedül a szekrényhasználatért kell fizetni, ami 0,5 dollár, tehát alkalmanként 100 forint lesz a konditerem használat. De persze törölközőt is adnak ingyen!

Emellett 25 dollárért lehet látogatni az aerobik órákat, azt hiszem 25 dollár, vagyis 5700 Ft az egész szemeszterre, de ha a havi ára ennyi akkor sem sok az otthoni 8000 Ft-os aerobik bérletekhez képest.

2.       Egyetemi étterem

Szintén felfoghatatlan, de 7,5 dollárért, ami kb. 1700 Ft-ért azt és annyit ehetsz, amennyit csak akarsz!! Kínálat:

- pizza: 3 fajta

- hamburger, hotdog, de saját magadnak is össze állíthatsz szendvicset, ehhez van kitéve 3 féle sonka, 3 féle sajt, rengeteg zöldség

- tészták

- saláta: kuszkusz, szója, 4 féle saláta, kukorica, rengeteg fajta zöldség, tojás, egyszerűen minden

- fagylalt

- desszert: legalább 15 féle süti: muffin, torták, piték

- gyümölcs: dinnye, szilva, alma, körte, banán

Azt hiszem nincs olyan, amit ne lenne az egyetemi büfében és 7,5 dollárért annyit eszel, amennyit akarsz. Persze ezzel vigyázni kell, nagyon nem merültem el a hotdog, hamburger kombóban, mert nem szeretnék hazagurulni :D de az ingyenes konditerem jól fog jönni :D

Nem véletlen, hogy nem lehet bevinni semmilyen táskát, ezért nem volt nálam a fényképező, de legközelebb megpróbálok csinálni pár képet, mert ezt látni kell!

Az interneten találtam egy képet az étteremről, a képen látható 3 pult a salátás és szendvicspultok:

33.       BruinCard – diákigazolvány

Ma megkaptuk az úgynevezett BruinCard-unkat, ami az itteni diákigazolvány. Ezzel ingyenes a konditerem, a kajáldában ezzel kell fizetni, emellett pedig különböző rendezvényekre (pl. focimeccs) kedvezményesebben lehet jegyet venni.

Ami még így elsőre feltűnt – habár még elég kevesen lézengenek az egyetemen, mivel a szemeszter csak a jövőhéten kezdődik – de szinte mindenkin van valamilyen UCLA feliratú ruha: baseball sapka, póló, nadrág. Másik érdekesség, hogy rengetegen sportolnak, futnak a campus területén (a fiúk általában póló nélkül :P :D)

Azt hiszem a lista még folytatódik, de a 3-4 óra alatt ennyi információhoz jutottam. De biztosan fogok még az egyetemről írni, mert fantasztikus.

Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek az órák, de azt hiszem ennyi minden mellett ez már csak részletkérdés :D túlságosan lenyűgözött az egyetem atmoszférája ahhoz, hogy elfogulatlanul nyilatkozzak bármiről, ami a UCLA-vel kapcsolatos.

Az egyetem egyik központi épülete

Az egyetem egyik épületétől a másikig ilyen kis fával övezett utak vezetnek

Futópálya

Uszoda 

Még mindig nem hiszem el, hogy mennyire szerencsés vagyok. Eddig nagyon szeretek itt lenni. Lehet, hogy ezt még Sydney-nél is jobban fogom szeretni? Nem kizárt ... :)

Az első napjaim Amerikában

Az előző napok elég mozgalmasan teltek a költözködésnek köszönhetően, de azért a rokonommal Los Angelesbe tartva beiktattunk egy rövid megállót a tengerpart mellett. Csupán 15 percre álltunk meg, de legalább már belelógattam a lábam az óceán vizébe. Nagyon élveztem, főleg, hogy 32-33 fok van a napokban. 

Első találkozás a kaliforniai tengerparttal

 A héten még tervezem egy strandos nap beiktatását, mert azt mondják, hogy hamarosan 5-6 fokot biztosan csökken a hőmérséklet. De a napokban még van pár elintéznivaló: bank, telefon, és még egy csomó kisebb dolog, először ezeken akarok túl lenni, utána jöhet a strand :)

Pénteken San Diego-ban voltam, de sajnos nem sokat láttam a városból. A napom főleg a repülés kiheverésével, és a költöztetésre váró dolgok összepakolásával telt. De a nagynénikémet meghívták egy középiskolai amerikai focimeccsre (korábban a fia nagyon sokat játszott, így még most is gyakran hívják), így megvolt a péntek esti programunk. 

Elkezdtem kapizsgálni a szabályokat a játék végére, de azért még sok a homályos folt, firstdown, touchdown, 10 yards, ezek a kulcsszavak :D A két egyetem nagy összecsapására meg kell tanulnom, mert akkor tényleg nagyon élvezhető a meccs.  Itt az amerikai foci tényleg nagyon kedvelt sport, és szinte az összes középiskolának van saját csapata, és a meccsek 1-2 perces összefoglalóját pedig a tv-ben is leadják. Amikor hazaértünk a mi meccsünk összefoglalóját is megnéztük, annyira furcsa, hogy középiskolai focimeccsről tudósítanak a tv-ben.

Most láttam először igazi amerikai pom-pom lányokat is, akik a filmekben látottakhoz hasonlóan ugrálnak, dobálják egymást, énekelnek. Nagyon aranyosak voltak. A lelátón ppedig eközben nagy kiabálások voltak: Go Patriots, Go!, Defence, Defence! Offence, Offence! A végére egészen hangulatba jöttem, mondjuk nem volt nehéz, mert a nagynénikém olyan izgalomban volt, folyamatosan felugrált, kiabált, ki gondolnál, hogy 70 évesen ennyire lázba hozza az amerikai foci? :) Hihetetlen modern hölgy, a Los Angeles – San Diego utat is olyan lazán levezette oda-vissza összesen 8 órát (ami 5 óra lenne, de nagy volt a forgalom, még úgyis, hogy 5, de néhol akár 8 sávosak az autópályák) Nagyon megszerettem a napokban, igazi nagyiként viselkedik velem. Nemcsak ágyat és komódot kaptam tőle, de egy teljes konyhai készletet, tálakat, serpenyőt, szóval tényleg semmit nem kell vennem. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki Őt :))

A közlekedésre visszatérve valóban igaz a sztereotípia, hogy itt mindenkinek van autója, és ritkán látni több embert egy autóban. Biztos már sokan hallottátok, hogy itt külön sávot tartanak fel azoknak az autósoknak, akiknek 2 vagy több utasa van. Ezt hívják „carpool”-nak. Szerencsére mi is ebben a sávban suhantunk, de így is lényegesen tovább tartott az út, rengetegen vannak az utakon.

Nem csoda, hogy a 2,5 órás útból 4 óra lett, hihetetlen a forgalom

 A mai napomat a Starbucks-ban kezdtem, mivel a lakásban csak jövőhéten lesz internet, és a kávézó wifi-jén keresztül végre tudtam skype-olni Anyuékkal, Tesómmal és Bazsival. Jó volt hallani a hangjukat, Balázzsal pedig már tervezzük a közös hétvégét, hiszen 3 napot itt fog tölteni nálam. Ezután együtt ebédeltem 3 csoporttársammal, egy indiai, egy ausztrál és egy portugál sráccal, mindhárman nagyon jófejek voltak. Ezután kicsit körülnéztem a környéken, beszreztem néhány dolgot. 

Szerencsére itt is lehet egészséges dolgokat kapni, tőlem 5 percre van egy üzlet, Whole Foods Market a neve, ahol szinte csak egészséges, természetes alapanyagokból készült és organikus termékeket árulnak. Így is hirdetik magukat, "Amerika legegészségesebb élelmiszerüzlete". Árban kicsit magasabb, mint a szintén pár percre lévő Ralphs. 

Ami még érdekesség és egyben idegesítő, hogy az árakat áfa nélkül tüntetik fel. Ráadásul teljesen más mértékegységben számolnak mint, mi. Oz, gal, lb stb. Nem elég, hogy váltogatnom kell fejben a dollárt, még rá kell számolnom az áfát és ki kell találnom, hogy vajon 1 lb az hány kilónak felel meg :D

Holnap a csoporttársakkal bemegyünk az egyetemre, be kell jelentkeznünk a nemzetközi irodában, mert a vzumszabályzatban benne van, hogy megérkezéstől számított két héten belül jelentkezni kell, hogy valóban itt vagyunk. A napi program része még a diákigazolványom kiváltása, amivel elvileg jó kis kedvezményeket kapok, valamint holnap bankszámlát is kell nyitnom, mert diákkal ingyenes, és európai kártyával nagyon drága a pénzfelvétel.

Néhány kép, amiket a boltot keresve fényképeztem:

A baloldali házban lakom

két utcányira tőlem

Az egyetemem orvosi karának az egyik épülete

Nemsokára újból jelentkezem és beszámolok, hogy boldogulok ;) 
A végére pedig egy kis ízelítő a pénteki amerikai focimeccsről. Áááá, nem tudom feltölteni. Az internet a kávézóban elég lassú, ha lesz otthon netem felrakom :)
 

Living the American Dream - Új kontinens, új kaland

Balázs ügyesen megírta az első bejegyzésünket, így most rajtam a sor :) Megbeszéltük, hogy hetente írunk, de felváltva, így havonta 2 bejegyzést kell írnunk fejenként. Igyekszünk tartani magunkat ehhez :)
Szóval, kezdem az elején. Először is röviden arról, hogy mit keresek Los Angeles-ben: kaptam egy négyhónapos, tengerentúli ösztöndíjat Amerika egyik legjobb egyetemére a UCLA-re. Nagyon szerencsés vagyok, mert a UCLA valóban magas presztízsű egyetem és akárkinek megemlítem kint, hogy a UCLA-n vagyok cserediák, mindenki elámul és megjegyzi, hogy mennyire okos lehetek :D Az egyetemen még nem voltam, mivel még nem kezdődött el, így erről később írok részletesebben.

Csütörtökön reggel indultam el ezúttal a világ másik végére. Az indulást megelezően számos búcsúbuli szerveződött, családi búcsúbuli, csajos, össznépi, ezúttal is köszönöm mindenkinek, tündériek vagytok és már most hiányoztok :)

Búcsúzás a csipet-csapattól

Csajokkal

Keresztlányommal, akivel megbeszéltem, hogy majd karácsony után találkozunk, de majd itt írok a télapónak, hogy hozza ide az ajándékát én pedig hazaviszem neki :))

Csütörtökön Anyu, Apu és Balázs kisért ki a reptérre. Nem mondom, hogy könnyű volt a búcsúzás, hiszen egyedül kellett nekivágnom a nagy útnak és az újabb ismeretlennek. Balázs egy hét múlva utazik utánam, ami nem sok idő, mégis meg voltam egy kicsit rémülve, hogy vajon hogyan fogok boldogulni egyedül. 

Búcsú anyuéktól

 A repülőút rendben volt, leszámítva azt az apróságot, hogy Londonban csupán 20 percem volt megtalálni a Los Angelesi járatot, ráadásul két biztonsági ellenőrzésen is túl kellett esnem. A 10kg-os kézipoggyásszal sprinteltem, de szerencsére időben odaértem. Futás nélkül nem biztos, hogy ment volna, hihetetlen kevés időt hagytak a csatlakozó járatnak. De rájöttem, hogy egészen élvezem a repülést, filmeztem, aludtam, és még a kaja is finom volt. Amikor leszálltam, akkor egy órába telt mire kiértem, hiszen újabb biztonsági ellenőrzések, vízumpapírok kitöltése stb. De mindenki nagyon kedves volt, a bácsi aki ellenőrizte a csomagot megkérdezte, hova valósi vagyok és amikor elmondtam, hogy magyar utána 2x is megkérdezte, hogy ugye biztosan nincs szalámi a csomagomban, mert azt fel kell tüntetnem :) miután meggyőztem, hogy nem hoztam semmi ilyesmit, utána a lelkemre kötötte, hogy menjek el megnézni az egyetemem amerikai focicsapatát, mert ebben az évben nagyon jól teljesítenek és ezt látnom kell. Tehát ez már fel is került a bakancslistára :)

Szerencsére a kijáratnál várt az egyik rokonunk, akivel csupán 1x találkoztam korábban, de egy tündér :) Hihetetlen szerencsés vagyok, hogy őt ismerem, rengeteg dologban segít. Ő segített lakást is találnom, így az első utunk a lakáshoz vezetett, amit teljesen vaktában foglaltam le, csak annyit tudtam, hogy közel van az egyetemhez, 2 szobás, és egy negyedik lakótársat keresnek. Mivel ilyen rövid időre nagyon nehéz találni, ezért úgy döntöttem, hogy akármilyen a lakás, 4 hónapra teljesen meg fog felelni, nem voltak nagy igényeim. A lakás felülmúlta az elképzeléseimet. A környék hihetetlen jó, minden van a közelben, szupermarket, kajáldák, piac, boltok és persze az egyetem. Nagyon szépek és tiszták az utcák, nincsenek veszélyes arcok eddig. Holnap tervezem kicsit jobban bejárni a környéket, kíváncsi vagyok mit fedezek még fel. 

Kilátás az erkélyünkről, a jobboldalon a kék-piros Amerika egyik legjobb burgerezője, In-N-Out, vigyázni kell vele vagyis a kalóriákkal :))

 A lakásba szombaton költöztem be, két estét a rokonunknál töltöttem San Diego-ban. A költözködés nem volt egyszerű, a nagynénikém és én cipeltünk mindent fel, ágytól kezdve a komódon át mindent. 

                                                                       Költözködtünk :)

A nap végére hihetetlen elfáradtam, már csak azért is, mert mindkét nap reggel 5kor felébredtem és egyszerűen nem bírtam tovább aludni. Az átállás kicsit nehezebben megy, mint Ausztráliában, itt este 8kor már nagyon fáradt vagyok, és hajnal 5nél nem tudok tovább aludni. Nem gond, 1-2 nap és rendben leszek.

Az itteni albérletekkel kapcsolatban érdekesség, hogy minden albérletet bútorozatlanul adnak ki, így mindent Neked kell hoznod, kivéve a konyhabútort. Ilyenkor jó kis bútorokat lehet levadászni, mert akik kiköltöznek sokszor a garázsban hagynak egy csomó dolgot, hiszen drágább az elszállíttatás, mint maga a bútor. Így tettünk szert a nappalinkban található négy székre is :) Egy tévét is levadásztunk, de a lányok nem biztos, hogy be akarják szereltetni a kábeltv-t, én pedig rájuk hagyom ezt a döntést, de tv van, ez már biztos.

Ami a lakótársakat illeti, eddig csak a szobatársammal találkoztam, aki hihetetlen aranyos.  Nagyon kedves, segítőkész, és megígérte, hogy ha visszajön (egy hetet a szüleinél tölt), akkor utána csinálunk egy kis városnézést. Egyébként kolumbiai lány, 5 éve költöztek Kaliforniába. Meg is beszéltük, hogy ő spanyolul megtanít egy pár szót nekem, én pedig magyarul. Igen, ő kért meg, hogy pár szót tanítsak meg neki magyarul, mert nagyon szeret nyelveket tanulni. Remélem a félév további részében is jól kijövünk majd!

Akkor végezetül pár kép a lakásról:

                                           A konyha

A szoba bal oldala az enyém :)

 

A nappali, ez még elég hiányos, egy kanapé jól jönne :) 

Útiterv - Balázs

Nagyon gyorsan elrepült ez a félév, amit itthon töltöttünk. Nagyon jó volt kicsit feltöltődni a családdal, barátokkal. De már kint elkezdtük szervezni Dórival a következő utazásunkat. Hogy, hogyan sikerült mindet elintéznünk egy másik bejegyzés témája lesz. Most az útvonalat szeretném megosztani veletek. Tehát a  következő úticélom Amerika, California,San Francisco. Az utazás most sem lesz egyszerű és gyors.


View Larger Map
Ferihegyről indulok (A) , majd az első átszállás Münchenben (B) lesz. Utána Los Angelesben (C) szállok le Amerikában. Itt Dórinál tartok egy rövidebb megállót, a hétvégét vele töltöm. Majd hétfőn repülök tovább San Franciscoba (D). Ahol pár gyakornok srác vár. Náluk maradhatok pár hétig amíg nem sikerül szállást találnom.

Hollywood,a sztárok szomszédságában fogok lakni pár napig

Nagyobb térképre váltás

A hostel ahol lakni fogok pár napig az a B pont. Az a pont a Hollywood felirat. Pár utcányira található a Hollywood Boulevard, A híres Chinease Theater és az Universal Studios. Lesz látnivaló rendesen!

San Francisco egyik ikonja a Godan Gate Bridge

Mikor ezt olvassátok Dóri már kint van és gyűjti az élményeket. Nemsokára tőle is olvashatjátok első beszámolóját, az utazást, az albérlet rejtelmeiről valamint első kirándulásásról is ami San Diegoban volt. Tehát megéri velünk maradni! :)