Cápamese: Cairns első napok

Észrevehették a kedves olvasók, hogy nálunk kicsit lassabban telnek a napok itt Ausztráliában. Egy-egy blogbejejegyzésnyi nap között akár hetek is elmúlhatnak. Azonban biztosíthatok mindenkit, hogy ez csak az időeltolódás miatt van, plusz innen mialatt eljut a bejegyzésünk Európába az sem kis idő. De dolgozunk rajta, hogy minél frissebb ropogósabb hírekkel szolgáljunk innen a Déli féltekéről.

Előző bejegyzésünk Darwinban ért véget. Innen veszem át a digitális fonalat és próbálom az események áradatád átadni a kedves olvasóknak.

De először pár szó Cairnsről. Cairns is Queenslandban található, csak úgy mint Darwin. Az évtizedek alatt a kis bányászfaluból igazi nagy kikötő várossá fejlődött. A lakossága 150.000 fő ami Ausztráliában a nagyvárosokat leszámítva nagynak mondható. A turisták egyik kedvenc üdülőhelye, hála a trópusi időjárásnak. Azonban novembertől májusig itt is wet season van, ami azt jelenti , hogy esik rendesen. Ezért választottuk ezt a célt szeptemberben. A trópusi időjárásnak köszönhetően azonban a tengerpartot kicsit máshogy kell elképzelni, mint máshol. Kicsit mocsaras jellegű itt a beach, tele krokikkal és medúzákkal, úgyhogy nem érdemes a parton belemenni a vízbe. Akkor mégis , hogy élvezzük ki a tengerpartot? Két megoldás van. Építettek egy mű tengerpartot rögtön a tengerpart mellett, ez a Lagoon. A vize kicsit hideg, cserébe ingyenes. Olyan mint egy szabad strand otthon, kicsit Balaton feelingje van a büfésor miatt. A másik, hogy beljebb hajózunk, vagy kommpal elmegyünk ez egyik közeli szigetre. Mi mindegyik variációt kipróbáltuk! :)

Első nap ahogy megérkeztünk, kinéztünk a Lagoonba.

Lagoon- a mesterséges tengerpart

Kicsit napoztunk,majd elindultunk, hogy a holnapi kalandokat elintézzük. Később még visszatérünk a Lagoonhoz akkor majd részletesen bemutatom. Másnap egy snorkellingezéssel, búvárkodással összekötött egész napos hajókázásra fizettünk be. Legalább egy órán keresztül, hajóztunk mire kiértünk a Nagy-korallzátonyhoz, amit itt Great Barrier Reef-nak hívnak. A korallzátony az egyetlen élő képződmény ami az űrből is látható. Ez gondolom kicsit politikai csúsztatás, ugyanis a korallok legtöbbje ami alkotja már nem él. A korallzátony, milliárdnyi, kis korallból áll amelyek un. virágállatok, melyek egyedül vagy összekapaszkodva élnek. Az elpusztult korallokra újabbak nőnek, így alakult ki több 1000 év alatt a korallzátony. Azonban érdekesség, hogy nem csupán egyféle korall alkotja hanem többféle, ami a színbeli diverzifikációját adja környezetnek. Ezek a korallok egymással is versenyt futnak a létét, ezért egymásra is telepszenek, ezáltal az alul lévőt megfosztva a napfénytől és egyenesen az örök korall vadászmezőkre küldve azt. Ezeknek a tudatában érkeztünk meg az első merülési pontunkra. Itt egy kis snorkellingezéssel indítottunk. Ahol ki is próbáltuk az előző nap vett vízálló tokot a kamerához. Mivel nem tudok fényképezni, plusz a víz alatt nem láttam a kijelzőt, nagyjából vaktában lövöldöztem a képeket ,bízva a nagy számok törvényében, ezért lettek ilyenek a képek.


Dóri snorkelling gear-ben

Dóri a vízben

Halak

Korallok

Korall hallal

Korall sok hallal

Ezután jött egyeseknek a nap fénypontja, a búvárkodás. Dórit hosszas győzködés után rávettem, hogy ő is jöjjön le a kb 20 perces próbamerülésre. Ő szerintem a világ egyik leggyorsabb búvárja lenne, ha ezt a játékot erre játszanák, de nem sajnos. Azonban ne siessünk ennyire előre. A hajó végén kialakított 'búvármerülőhelyen' (igen komolya tengeri szakzsargonnal bírok) vettük fel a 'levegőtartályokat'. Itt egy kis lépcső/létrán kellett lassan leereszkedni a vízben. Előtte még kaptunk egy gyors kis oktatást, azonban mivel izgultunk, plusz Ausztrál akcentussal, maszkkal mondták, továbbá rajtunk is volt minden, nem igazán lettünk elvi mesterei a merülésnek. Ezzel mit sem foglalkozva indultunk meg életünk első búvárkodására. Bár lépcsőfoknyi merülés után érezhető volt a sós víz nyomása ránk. Ez nagyon erős fülfájásban nyilvánult meg. Megoldás képen folyamatosan kellett kifújni az orrunkon a levegőt a nyomás kiegyenlítés miatt. Majd a búvár oktató egy hirtelen mozdulattal kihúzta a számból a szelepet. Ez a fent leadott instrukciók szerint zajlott ami után kiegyenlítődött a nyomás a fejemben. Viszont volt egy kevés víz a számban, amit a szelepet visszakapva nem tudtam mit csináljak. Gondoltam nem nyelem le, inkább lesz ami lesz belefújom a szelepbe, ami később a jó megoldásnak bizonyult.A Tolsztojjal vetekedő részletezésem nem teljesen öncélú azonban. Utánam Dóri következett, aki hasonló tortúrán esett át, viszont a női logika miatt ő úgy gondolta, hogy egyszerűbb letüdőzni a vizet. Hát, nem volt :D A másodpercek töredéke alatt úszott fel a felszínre a nyelő mozdulat után. Az oktató is utána ment, hogy segítsen neki, de akkor már nem sokat ért. Így Dóri világrekordokkal ugyan,de kiesett a búvárkodási futamunkból. Az oktatóval együtt négyen folytattuk a merülést. Szép lassan leértünk a tenger aljára olyan 4-5 m mélyre. Itt már minden 10 cm szintváltásnál érezni lehetett az óriási nyomást, ami ránk nehezült. Ezután egy 20 perces búvárkodás kezdődött ami leírhatatlan volt. Koncentrálni kellett a levegő vételre kifújásra, szint váltásokra, és néha a korallokra ill állatokra is. Mivel nem vagyok a multitasking királya ezért nem mindig ment mindegyik, de valahogy megoldottam. Gyönyörű halakat, és egy teknőst is láttunk.

Dóri itt jelzi, hogy OK, lehet arra gondolt ok elég volt...

Pózolj tengeri uborkával

Ezután újra útnak indultunk és egy távolabbi merülési helyre indultunk. Útközben megebédeltünk, majd egy üvegaljú csónakban néztük meg a közeli faunát és flórát. A következő snorkellingezésnél választhattunk, hogy 20 dollárért egy speciális túrára megyünk egy szakavatott búvárral aki majd érdekes állatokat mutat nekünk. Gondoltuk megéri, ugyanis azt mondta, hogy tudja hol élnek a különböző állatok és egy cápát is ígért! Azért mikor azt mondta, hogy kövessük gondolkodás nélkül utána úsztunk. Azonban ezek a szavak ócska marketingdumák voltak. Sajnos három tengeri uborka és ananászt tudott csak felmutatni. Amikor a cápáról kérdeztük, azt mondta, hogy a homokos vizeket szereti és mi is most olyannál vagyunk, nem érti miért miért nincs itt. Ezután inkább kicsit egyedül indultam a homokos cápa után viszont kevés sikerrel...:S