Merre jártunk mostanában? I. Hunter Valley és indiai vacsora

Merre jártunk mostanában ? ... és miért nem írtunk blogot? :)

Ha jól sejtem a blogot olvasók közül többen feltették ezt a kérdés, ezért úgy gondoltam, hogy mielőtt folytatnám az egy hónappal ezelőtti eseményekkel írok egy bejegyzést arról, hogy mivel teltek a napjaink mostanában. Később írok a lakás és munkakeresésről és egyebekről is, de ez szerintem most izgibb :)

Mostanra már beállt egy kis rutin az életünkbe, Balázs 20 órában dolgozik vagyis 2,5 napot hetente mellette pedig nyelvsuliba jár mindennap 16h-20hig. Tetszik neki a suli, és már a legjobb csoportba felküzdötte magát :) A csoporttársai jófejek, és a tanárok is nagyon segítőkészek és rendesek. Nagyon ügyes, jól boldogul a munkával és a sulival is, büszke vagyok rá :)

Én hétfőtől szerdáig 10h-16hig vagyok egyetemen, csütörtökön általában találkozunk a csoporttársakkal beadandót írni, így többnyire a péntek-szombat-vasárnap a szabad, de lassan beindul a nagy beadandó gyártás, valamint a negyedéves vizsgák is csak egy karnyújtásnyira vannak, így nemsokára lerövidül a háromnapos szabadnap. (Az egyetemről és az órákrók egy külön bejegyzésben írok majd részletesebben)

Ezen a hétvégén volt Balázs születésnapja, és igen izgalmasan telt, sűrű volt a program :)

Pénteken délelőtt amíg Balázs aludt egy ajándékbeszerző túrát tettem Balázs nemrég vásárolt biciklijével, de nem volt annyira jó ötlet, mert a járdák tömve voltak emberekkel, az úttesten pedig nem merek menni, hiszen annak ellenére, hogy kezdem megszokni a baloldali vezetést, még mindig vannak olyan helyzetek, amikor arra számítok, hogy az ellentétes sávba fognak kanyarodni. A terv egy könyv (Game of Thrones) valamint egy póló vásárlás volt, persze szörfös motívummal :) Előállt a tipikus Murphy szituáció: mindennap százféle szörfös pólót látunk  különféle üzletekben, és most 2 órába telt, mire találtam egy olyat, amelyikről tudtam, hogy tetszene Balázsnak. Emellett még vettem neki csokit is. Tudtam, hogy itt csak tőlem kap ajándékot, ezért vettem neki több mindent, hogy többet bontogathasson és jó kis szülinapja legyen :)

Délután egy „fedezzük fel a várost” típusú egyetemi játékban vettünk részt Balázzsal és Dáviddal, a másik magyar CEMS-es sráccal. A lényeg annyi, hogy csoportosan meg kellett keresni különböző nyomokat a városban és le kellett fényképezni. Három lánnyal voltunk, akikkel jól elbeszélgettünk, de ennek ellenére nem igazán találtuk izgalmasnak a játékot, sokszor meg sem találtuk a nyomot, így csak 7 km gyaloglás nyertünk :D Balázs gyorsan lelépett a nyelvsulira hivatkozva, Dávid pedig haragosan nézett végig :D na jó nem, de azt hiszem tartozok neki egy sörrel.

Hunter Valley és indiai vacsora

A szombati napba elég eseménydúsra sikerült, feszített volt a menetrend :) Reggel 7kor egy csoportos kirándulás keretében elindultunk a Hunter Valley-be, ami Sydney közelében lévő borvidék. A túrát az itteni CEMS klub szervezte, és összesen 20-an vettünk rajta részt. A program természetesen borkóstolás volt :) Összesen 5 különböző helyen jártunk, és mindegyik helyen 5-8 féle bort kóstolhattunk. 

Az első borozóban :)

Magyarországon Egerben voltam borkóstoláson és ott általában kb. 1 dl bort öntöttek, itt viszont csak picit, amit nem is mindig bántunk, mert néhány bor nagyon nem ízlett. Meg is állapítottuk Balázzsal és Dáviddal, hogy a magyar borok sokkal jobbak (és olcsóbbak) De a fehér borok között voltak jobbak. 

Papágájok a fán, katt a képre!

Azt is furcsának találtuk, hogy egy helyen akár 10-15 féle bort is meg lehetett kóstolni és vásárolni, tapasztalataink szerint Magyarországon a borpincék sokkal inkább specializálódnak, és csak néhány féle bort készítenek. A harmadik érdekesség pedig, hogy a borkóstolás nem borospincékben történt hanem étteremszerű épületekben. 

 

Az első állomás bortúránkon

A CEMS-es csipet csapat 

Balázs a kép bal oldalán

A home-made ebédünket pedig egy piknikező területen fogyasztottuk el a napon sütkérezve. Nagyon szép volt, rengeteg ember volt (ami épp a baloldali képen nem látszik, de hatalmas terület volt :D) a messzességben pedig kenguruk ugráltak.

Ebéd után még 2 borozó volt tervben.A végére elég jó hangulatunk volt :)

Kemény legények :D

A lengyel és orosz csoporttársakkal

A borkóstolás mellett részünk volt csokoládé és sajtkóstoláson is részt venni.  A program legjobb része azonban az volt, hogy láttunk kengurukat szabadon ugrálni közelről:)) Nagyon aranyosak voltak, csak az volt a gond, hogy túl sokan voltunk, és amikor közelebb mentünk elugráltak. De azért sikerült csinálni néhány képet :)

Végre nemcsak állatkertben találkoztunk kengurukkal

Balázs kengurukkal a háttérben (katt a képre és nagyobb lesz;)

A buszvezetőnk megemlítette, hogy figyeljünk hogy hova lépünk, mert vannak kígyók errefelé, mutatott egy képet, hogy múltkor egy az egyik turista kb. 3-4 méteres kígyót fényképezett le a közelben. Több se kellett nekem, mire elugráltak a kenguruk, addigra én is elugráltam gyorsan a buszig :D

A túra fénypontja: Leánybúcsú volt épp az egyik helyen, és elég extrémül fel voltak öltözve az idősebb hölgyek is, persze a fiúk nem hagyták ki a fotózkodást :D

Balázs és Dávid akcióban :D

Összességében tehát nagyon jól telt a napunk, de itt még nem ért véget. Estére volt egy vacsorameghívásunk Balázs egy indiai munkatársától, aki elhívott minket egy indiai étterembe. Örültönk a meghívásnak, hiszen még nem kóstoltunk indiai specialitást. Elsőnek egy chipsre hasonlító valamit hoztak, amit mentás szószba kellett mártogatni, majd ezt követte az előétel: halfalatok, csirkefalatok, és sajt. Persze nagyon hangsúlyoztuk, hogy ne legyen csípős, mert az indiaiak hihetetlen fűszeresen főznek és legyen valami vega Balázsnak. Az indiai barátunk megértő volt, és figyelembe vett minden kérésünket, habár a sajt (ami ízre inkább tofunak tűnt) nekem olyan csípős volt, hogy három pohár víz után tértem újra magamhoz, de Balázsnak nem volt gondja vele. 

Előétel: sajt csípős bundában

Főételnek én „butter chicken”-t, vagyis vajas szószban lévő csirkefalatkákat kaptam, Balázs pedig zöldséges golyókat. Én a főétel felével bírtam csak megbírkózni, de Balázsnak nagyon ízlettek a gombócok, ő mindet megette. A desszert sem maradhatott el, indiai barátunk ragaszkodott hozzá, hogy próbáljuk ki a desszertjüket. Sárga lében volt valami piskóta féle, hát nem cserélném le a magyar somlóira, az tuti :D Balázsnak ízlett szinte minden, de nekem az indiai kaja nem lett a kedvencem, de az este nagyon jól telt. A számlánkat pedig fizette a barátunk, akármennyire erősködtünk nem akart elfogadni pénzt, ezért ígéretet tettünk arra, hogy csinálok nekik valamilyen magyar specialitást valamelyik hétvégén. A vacsorára sem érkeztünk üres kézzel, csokoládét, és bort vittünk ajándékba. A vacsorán összesen hatan voltak, mindenki Balázs munkatársa volt és 4-en közülük ausztrálok. Érdekes volt beszélgetni velük, nagyon kedvesek és érdeklődek voltak. Elmesélték, hogy néhány évvel ezelőtt az egyiküket megcsípte egy kifejezetten mérgező pók, de szerencsére nem fecskendezte bele a pók a mérget, csak megcsípte, így nem lett belőle nagy gond. Azt is elmesélték, hogy az egyikük szabadidejében szeret búvárkodni és cápákat fényképezni (!) Amikor nagy szemekkel értetlenül néztünk, akkor kifejtették, hogy nem kell annyira félni a cápáktól, hiszen csak akkor támadnak, ha fókának néznek, és akkor is általában csak megkóstolnak, majd kiköpnek, mert nem ízlik a húsod nekik, meg hát amúgy is olyan kevés a cápatámadás. Másnap hallottuk, hogy Nyugat-Ausztráliában az egyik szörföst kettéharapott egy cápa, tehát még mindig nem vagyunk teljes mértékben nyugodtak.  Azonban annak örültünk, hogy egész jól megértettük vacsorapartnereinket az ausztrál akcentus ellenére.

Vacsora indiai barátunkkal és ausztrálokkal

A vacsora után visszavonatoztunk a városközpontba, ami kb. 30 perces út volt, majd gyorsan hazaszaladtunk ledobni a cuccainkat és elindultunk az éjszakába, hiszen éjféltől Balázs szülinapja volt :) Sydney egyik népszerű, habár nem kicsit sznob partyhelyére igyekeztünk, hiszen a többi csoportársam is ott volt és éjfélig ingyenes volt (lett volna) a belépő Persze itt tipikusan működik a dress code (mindenki öltöny, koktélruha), a face control (ha nem vagy szimpi nem engednek be, még akkor sem, ha öltönyben vagy), a hosszú sorbanállás. Mire a bejárathoz értünk már 5 perccel múlt éjfél, és nem engedtek be csak 20 dollár (4000 Ft) fejében, de ennyiért nem akartunk bemenni, mivel elég fáradtak voltunk a hosszú nap után és tudtuk, hogy 2 óránál többet nem lennénk bent. Így egy közeli bárban ittunk Balázs egészségére,  majd kb. 3kor haza is értünk hullafáradtan az eseménydús nap után. 

Sydney egyik legjobb helyén: olcsó az alkohol és jó a zene :))